Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
A Jászkunság műveltsége és társadalma - Barna Gábor: Kunszentmárton és a Nagykunság. Kulturális alkalmazkodás és a mezővárosi kultúra
Kunszentmárton és a Nagykunság 39 megfelelő nagyságú felvevő piacot biztosított a város ipara számára. Saját lakossága mellett ezeknek a településeknek megfelelő szintű ellátására hivatkozva kérte Kunszentmárton a XIX. század elején a vásártartási jogot, s az ezzel együtt járó mezővárosi címet, amit 1807-ben meg is kapott. Hasonló településföldrajzi tényezőkkel a többi nagykun város nem rendelkezett. Ők egymás szomszédai és konkurensei voltak, amely sem a lendületes iparfejlődésnek, sem a vásártartásnak, a felvevő piac méretének nem kedvezett. A vasút múlt század közepi kiépülése után azonban az egyes városok helyzeti energiája megváltozott. A XIX. századi Kunszentmártont piaci és vásári kapcsolatai a szűkebb környéken kívül inkább a dél-alföldi térség felé kötötték. A legfontosabb vásáros helyek Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Szentes, Csongrád, Szarvas és Orosháza voltak. 33 2. Az a szűkebb környezet, amelybe Kunszentmárton a Körös alsó folyása mentén beépült, az a Tiszántúlon és az Alföldön belül is több kisebb tájegység találkozási sávja, valamint egyúttal jelentős, különböző irányból érkező migrációk, gazdasági hatások határterülete, találkozási övezete is. Ebbe a határterületbe, különböző hatások érintkezési sávjába azonban nemcsak Kunszentmárton tartozott bele, hanem más településekkel együtt a többi nagykun város is. Földrajzilag ugyanis a Nagykunságvidék, a Tisza középső folyásának mente az Alföld közepét jelenti, lényegében egyforma távolságra a Bihari hegyektől és az Északi-középhegységtől. A különböző irányból érkező árucsere kapcsolatoknak, munkaerő vándorlásnak a szélső övezetét jelentette, egyúttal pedig találkozási pontját is. E kapcsolatokról nagyon szemléletesen tájékoztatnak a századfordulóra vonatkozóan a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz térképlapjai. 34 Földrajzi fekvésük miatt ezek a hatások másképp és másképp, másfajta érvénnyel hatottak az egyes nagykun településekre. Addig, amíg a Nagykunság északi részén fekvő Kunmadarason, de még Kunhegyesen és Karcagon is erős észak, Heves és Borsod felől érvényesülő hatást tapasztalunk, annak intenzitása a sokkal délebbre fekvő Kisújszállás, Túrkeve és Kunszentmárton esetében már sokkal gyengébb. Kunszentmártonban Dél-Alföld felől, a Kelet felől és a Duna-Tisza köze felől, nyugatról érkező hatások sokkal erőteljesebbek, mint a tőle északabbra fekvő városok esetében. A keleti, Erdély és Bihar felől érkező hatások természetesen a Nagykunság keleti részén: Túrkeve, részben Karcag és Kunszentmárton esetében, de különösen a Körös-völgyben érvényesültek erősebben. Ettől északabbra kevésbé megfoghatóak. Mindezeket az irányokat és hatásokat természetesen a földrajzi fekvés mellett a korabeli százarföldi és vízi közlekedési utak is befolyásolták. Ezek a gazdasági, árucsere és migrációs kapcsolat-szálak természetesen magát a Nagykunságot is megosztották egy északi és egy déli tömbre. A Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz tanulsága szerint bizonyos kulturális jelenségek határait a Szolnok - Kisújszállás, valamint a Túrkeve - Kunszentmárton vonalon lehet nagyjából rög"Ecsédy 1982.274. 14 SzMNAI.l.ésI.2.
