Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Füvessy Anikó: Katona Lajos huszármotívumos mázas kerámiái. Egyéni művészi törekvések és közösségi fogadásuk

Füvessy Anikó KATONA LAJOS HUSZÁRMOTÍVUMOS MÁZAS KERÁMIÁI Egyéni művészi törekvések és közösségi fogadásuk A felvirágzó népi fazekasság termékeinek nagy része még a XIX. század második felében, a nagy konjuntúra idején is egyszerűbb használati edény volt. Amikor Kresz Mária számbavette a kemencénként égetett edények mennyiségét és összetételét, azt regisztrálta, hogy ebben mintegy 70% volt a folyóedény és csak 30%-nyi az alkalmi, díszes cserép. Tiszafüredről az ifjabb Nyúzó Gáspárné viszaemlékezése alapján adta meg a kemencében egyszerre kiégő edények számát és összetételét. Ez a XIX. század utolsó negyedében a következő volt: 400 tálasedény, 100 szilke, 200 köcsög, 60-80 fedő. Az edények mérete természetesen kisebb-nagyobb volt.

2 Az edényösszetétel az évszaknak megfelelően változott. Tavasszal több köcsögre, nyáron nagytálra volt pl. szükség. Az alapkészlet mellett mindig került a kemencébe 25-30 butella, 20-30 boroskancsó, 3-5 kulacs, díszesebb lisztesbödön, komaszilke és időnként 5-6 miskakancsó is. Az edények nagyrészt vásáron értékesített darabok voltak, melyek díszítésére különösebb gondot nem fordítottak, de a célszerűség és a tetszetősség kettős követelményének így is eleget kellett tenniük. Üzleti fogásból a folyóedények között is volt díszesebb darab, ára vagy csereértéke is ennek megfelelő volt. A konjunktúra idején, amikor a ténylegesen használt edények számát a díszítésre vettek meghaladták, a fazekasok ügyes fogással alakították át ornamentikájukat. A gyorsan kivitelezhető, de színgazdag és szemre tetszetős díszítményekre tértek át, melyek az egész Alföldön írókázott vonalakra és ecsetes kiegészítő-motívumokra bomlottak. Az újítások egy-egy nevesebb műhelyhez vagy egyéniséghez kötődtek, de a befogadó közösség értékítélete döntötte el, hogy érdemes-e vele tovább kísérletezni. Ilyen újítás volt pl. a névvel és dátummal ellátott tálasedény, melyet a KözépTiszavidék népessége, leginkább a matyók hamar megkedveltek. Ha azonban átnézzük a tiszafüredi fazekasok 19. század második felében fennmaradt edényeit, azt vesszük észre, hogy az újítás nem érinti a teljes korábbi díszítményrendszert. Csak szerkesztésükben - szimmetrikus kompozíciók helyett elhajló száron kettősvirág és díszítőtechnikájukban változtak, de az alapok nagyjából változatlanok maradtak. Az újításra az alkalmi edények nyújtottak lehetőséget, ahol mind forma, mind díszítmény, mind technika terén a fazekasok nagyobb szabadságot élveztek. Ez azon1 Kresz 1960. 356. 2 Kresz 960. 347. 3 Füvessy 1993. 9.