Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Füvessy Anikó: Katona Lajos huszármotívumos mázas kerámiái. Egyéni művészi törekvések és közösségi fogadásuk
238 Füvessy Anikó ban mégsem volt teljes művészi kötetlenség, hiszen - mint egy butellavers is megfogalmazta: aki fizet, az petyegtet. A megrendelőnek kikötései lehettek, egy valahol már látotthoz hasonlóra vágyott. Kívánsága formára, díszítményre, feliratra egyaránt vonatkozhatott. Ha a fazekas nem megrendelést teljesített, hanem ajándékot akart adni, viszonozni valamit vagy megbecsülését kifejezni, kezét a hagyományok már kevésbé kötötték, egyéni elképzelései jobban megvalósulhattak. Fazekasainknak több olyan darabja maradt fenn, mely ebbe a kategóriába sorolható. Az alkalmi edények többségének díszítménye azonban a hagyományokat követi. Ebből a sorból válik ki Katona Lajos, aki 1873-1895 között több lovashuszárral díszített butellát, kulacsot és miskakancsót készített. Ez a motívum jelentős újítás volt, hiszen az alföldi cserépedényeken korábban ilyen megfogalmazásban lovashuszárral nem találkozunk. Katona Lajos (1851-1910) hagyományos tiszafüredi fazekascsalád tagja. A 19. század második felében egyidejűleg hat-nyolc Katona-fazekas is dolgozott Tiszafüreden. 4 A falu két végében, a Fokparton, illetve a Fazekas-soron laktak más edénykészítők szomszédságában. Katona Lajos a mesterség alapfogásait az apai műhelyben sajátította el. Csak feltételezzük, hogy önálló mühelynyitásáig ott is dolgozott, hiszen apja 1879-es halálát követően, 1880-ban lépett csak be az ipartársulatba. 5 Apjától 1856-ból egy szignált miskakancsót ismerünk. Azonos kézírás szerepel egy szignálatlan, 1870. februárius 20-án készített miskakancsón is. Az előbbi budapesti magángyűjteményben, az utóbbi pedig a Néprajzi Múzeumban található. 6 Ez a miskakancsó egyébként azért is fontos darab, mert arra bizonyság, hogy a későbbi jeles egyéniség, az idősebb Nyúzó Gáspár 1856-1857 között ebben a műhelyben dolgozott. Nyúzó 1857ben hasonló megfogalmazású virágokkal és szintén vörös-barna függőleges csíkokkal díszítette miskakancsóját. Mindezekről azért kell beszélnünk, mert Katona Lajostól a huszáros-edények mellett alig van olyan edényünk, melyet stílusban azonosítani tudnánk. Ehhez ismernünk kell a rá ható egyéniségeket, leginkább apját, illetve az apai műhelyből több stíluselemet magával vivő idősebb Nyúzó Gáspárt. Ezeket a huszáros miskán, illetve a Déri Múzeum kisebb űrtartalmú, felirat nélküli miskáján egyaránt fellelhetjük: ez az arc plasztikus megmintázása, továbbá a gomboláspántok, a kancsó hátán, a fül két oldalán látható álló virágos ág, a hason a függőleges levélsor és a plasztikus gombsor közti barna, írókázott petty sor. (DM DGy 88) Az alkalomra készített butellái csapott vállukkal megmintázásukban a Nyúzó-darabokhoz szintén igen hasonlók. Feliratának zárósora apjáéhoz hasonlóan a megajándékozott, a feleség és a gyermekek éltetése. Személyéhez a huszáros díszítményű darabok és a Déri Múzeum miskakancsója mellett még két butellát köthetünk. Az egyik 1874-ben készült. Felirata: Katona 4 Füvessy 979., 1993. 5 KPM tört-dok. 69.72.1. 279. 1. 6 NM 141487; Lazetzky-gyüjtemény (Budapest) 7 Ruszinko-gyüjtemény (Budapest)
