Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szabó László: Lépes madarászás a Közép-Tisza vidékén

218 Szabó László kaszt) - ahhoz, amit Herman Ottó alapvető művében leír, s mintául ad a biológusoknak, régészeknek egyaránt, a halászok halismeretéről, s az ehhez készült szerszámokról, melyek időjárástól is függenek, s számos összetevője van. Ez is a megfigyelésen, s az átadott hagyományok, örökített eszközökön nyugszik. Sajnos a lecsapolások a madárvilág bőségét, fajainak sokaságát meggyérítették, s velük, s az életforma váltással (polgárosodás) sok tudás ment feledésbe. Herman Ottó hasonló intenzitással kezdte kutatni a madárvilágot is, sőt gyermekkorától kezdve elsősorban ezt. 1901-ben Darányi Ignácz megbízásából összefoglalta addigi kutatásait, hogy száz képpel (Csörgey Titusz illusztrációi) közreadja „A madarak hasznáról és káráról" című munkáját, melyben a leírás, a pontos megfigyelés és a madarak jellemzői mellett helyet kap számos néprajzi adat is. Megkülönböztet hasznos, káros és úgymond közömbös, se ide, se oda nem tartozó madarakat. Foglalkozik a madarak természetével, utal fogásmódjaikra, s végül azzal, hogy mikéntjelennek meg ezek közmondásainkban, szólásainkban, s a népköltészetben.

4 Másik munkája ez utóbbi rész továbbfejlesztése avagy előzménye, mert az 1892es évszámmal ellátott kézirata nem jelent meg csak 1983-ban, mint erre Kosa László zárszavában utal. Itt Arany, Tompa, Petőfi és a népköltésben megjelenő madárvilág leírásával és elemzésével találkozunk. A gazdag anyag a kései publikálás miatt sajnos eddig nem lett szerves részévé a magyar néprajznak. Amikor a madarak szaváról szólunk, nem feledkezhetünk meg Móra Ferenc számos (ezért itt mennyisége miatt nem is hivatkozható írásairól, meséiről) munkájáról, csupán utalunk egyre a „Cinege cipője" verses mesére, ahol írja, hogy a cipőt nem kapott cinege fájdalmasan mondja: „Repül gallyról-gallyra, Kiscipőt, kiscipőt egyre csak azt hajtja." Herman Ottó idézett két munkája igencsak bővelkedik effélékben, s szinte felesleges szólásgyüjteményeket is idézni (Margalits Ede, O. Nagy Gábor) e témakörben. Célunk, s cikkünk témája ugyanis más. S e csábító téma aránytalanná tenné rövid írásunkat. A madarászásra vonatkozó irodalom, ha mostmár témánkhoz közelítünk, s az énekes madarak befogásáról szólunk, nem túl nagy. Egy néhány kiemelkedő és pontos leírást tarthatunk számon. Közülük is kiemeljük Ecsedi István munkáját, amely Debrecen környékére és a Tiszántúlra vonatkozik, s bemutatja a lépes madarászást is.

6 Másik közismert munkát Pável Ágoston a vendek és az őrségiek rigászásáról írta 1942ben.

7 Később Csaba József írása ugyanebből a térségből ad pontos leírást. Gunda Béla amikor a madarakról szól, elsősorban a hurkos madarászattal, madárcsapdákkal foglalkozik.

9 Ám a Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötetében ugyanő foglalja össze lépezés címszó alatt a lépes madarászatot több elődjére hivatkozva, s 3 Zentai 1965 4 Herman 1901, Lambrecth 1920, Varga 1976 5 Herman 1983 6 Ecsedi 1933 7 Pável 1942 8 Csaba 1947 9 Gunda 1966: 136-204.