Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Paraszti gazdálkodás és tárgyi kultúra - Szabó László: Lépes madarászás a Közép-Tisza vidékén

Lépes madárúszás a Közép-Tisza vidéken 219 melyet a szócikk elején így határoz meg: „lépezés: énekes madarak, rigófélék léppel való fogása". Ezután foglalkozik a lépfözéssel, a lép felszerelésével, s különböző terminusokat vonultat fel Magyarország különböző területeiről, megjelölve néhány szó eredetét is. Mi kiemeljük ebből a puzdra szót, amely a léptáskát jelöli. Mintegy összefoglalja a magyarországi és a Magyarországon élő népek addigi felbukkant irodalmát.

1 Idézi Faludi Ferenc „Hajnal" című versének részletét is, ami azért is érdekes, mert ezt később Herman Ottó egyik TIT előadásában, prózában, szinte költőileg, ugyanakkor pontos leírásként megismétli. Faludi versrészlete így szól: Madarászok lépvesszőkkel Rakják készült fajokat: Kunyhójukban mesterséggel Fújják csalárd sípokat. Jő a rigó, harkály, szarka, Felzendül a tollas nép: Mátyás kiált, oda farka, Sok baglyokat fog a lép. Pontos leírás, amely az alkalmas időponttól kezdve a csalisípon át a lépezett madárfajokat is elősorolja. A csalisípot és a madarászás eszközeit - melyeket Ecsedi István gyűjtött - már gyermekkoromban megcsodálhattam a debreceni Déri Múzeumban. Az ember az állatokat, közöttük a madarakat nemcsak a természetből ismeri. S most nem a háziállatokra és a lóra, kutyára - amelyeket festők sora örökített meg az emberrel főleg főúri vagy a parasztéletet ábrázoló festményeken, s amelyek nem hiányozhatnak a németalföldi polgári környezetből sem - hanem szabadon vagy kalitkában, rács mögött tartott vagy éppen kezessé tett változatban. Majom (leginkább természete miatt láncra kötve), hermelin, rágcsálók: fehér egér, tengeri nyúl, s a fogságot bíró madárfajták: papagáj, rigófélék és sorolhatnók.

11 Leírják, hogy Herman Károly, Herman Ottó chirurgus apja Diósgyőrön mennyi szabadon járó madarat tartott házában, s velük foglalkozván ismerte meg természetüket. De ugyanígy említhetem gyermekkorom emlékeit Fehérgyarmatról, aholis divatnak számított a gerle befogása, sok háznál volt, s mi gyerekek „kukuruu, kukuruu" hanggal igyekeztünk szólásra bírni. Sőt magam is fogtam be gerlét, galambot lécrácsból készült csapdába, amelynek ajtaja, amint a betett szemet elérte, leesett és fogva volt. A falusi ember regéket tud mondani a gólyáról. Figyeli jövetelüket, elmenetelüket, figyelemmel kíséri a költést, s azt, hogy mivel táplálják a fiakat: mikor visz 10 Gunda 1980: 246-247 1

' Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel, Tiziano: Férfi sólyommal, Rippl-Rónai: Kalitkás nő 12 Varga 1976: 5-8