Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Szolnok Megyei Néplap XXXVII. évf. 127. sz. 1986. május 31. 10. p. „Mig egy csepp vér lesz bennek, az Urbáriumtól el ne állyonak ..." Jobbágymegmozdít lások Törökszentmiklóson a XV1IL század végén A nagy határú Törökszentmiklós 1685-ös felégetése után pusztán maradt, s csak 1720-ban kezdi földesura, Almásy János jobbágyokkal betelepíteni. Kezdetben szabadfoglalással mindenki annyi földet használt, amennyit megművelni tudott. A lakosság szaporodása következtében sor került az újraosztásos földközösségben való gazdálkodásra, amely az 1770-7l-ben végbement Mária Terézia-féle úrbérrendezésig tart, ez az egész országban meghatározta a jobbágytelek belső és külső tartozékait, valamint a földesúrnak járó szolgáltatásokat. Az előkészítő munkálatokból megismerhetjük az eddigi úrbéri viszonyokat, valamint a jobbágyok feleletét is a gazdálkodással és a földesúrnak járó szolgáltatásokkal kapcsolatos kilenc kérdőpontra. „Vagyon nékünk közönséges hasznunk abban, hogy szántóföldeink még eddig trágyázás nélkül csak kétszeri szántással is a gabonát megtermelték - vallják a törökszentmiklósiak - ... Ezen városunk még eddig házhelyekre felosztva nem lévén, hanem pusztulás után földesurainknak engedelméből minden olyas házhelyek kiszabása nélkül atyáink megszállván a földet vagy rétet csak járó marhákra felosztottuk. Azért is mennyi földje és rétje legyen az egészhelyes gazdának, azt meg nem mondhatjuk ... Adózásunk mindenkor szerződés szerint szedettetett ... 1751. esztendeig mindenféle dézsmáért - kivévén a bordézsmát, - korcsmáért és kiárendált pusztabéli haszonvételekért fizettünk esztendőnként 1000 forintokat. Szaporodván pedig városunknak lakosai ... ismét új szerződésre akkoron lépvén, fizettünk 2200 Irtokat. Ismét 1769-ik esztendőben szaporodván továbbra is városunknak lakosai, megegyeztünk a földesurainkkal 3000 frtokban és most is úgy adózunk ..." „Ezen dologgal föl nem hagyunk" Az úrbérrendezés során a 314 telkes jobbágy száma 247-re apadt, míg a zsellérek száma 188-ról 257-re emelkedett. Szolgáljon ennek magyarázatául, hogy az egész jobbágytelket terhelő 52 napi robot és egyéb szolgáltatási kötelezettség sokakat visszatartott az erejét meghaladó nagyobb föld vállalásától. Az úrbérrendezésnek azonban - ha a jobbágyok szabad költözködését nem is biztosította - volt még egy olyan eredménye is, hogy a jobbágyság - a földesúri tilalmakkal, fenyegetésekkel dacolva - panaszaival személyesen vagy írásban az udvarhoz fordulhatott. A földesurak, az úriszék ezt igyekezett megakadályozni Törökszentmiklóson is, de hasztalan. 1787. december 31-én a város jegyzőkönyvében ,,Fő Bíró Dögei István, Bottlik János, Szabó Gergely jelenlétében" felvett tanúvallomásokban olvasható: Csikós Nagy Mihály 38 éves „Ezen Tanú mostan Török Szent Miklósiul vitettetett Regruta Testvéreinek látogatására menvén, le tett hite után vallya, hogy mivel az ott Raboskodóknak Fijajival utazott, maga is be ment az Temlecztartó Házába, és Vass Péter, Högye János és Karakas Istvány szájábul ezen szót hallotta, hogs* meg 276
