Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Vasút vonalat egész hosszában végig lőhesse. Éppen ezen ütegnek felállítását jöttem megnézni lóháton, s alig pár perc múlva Abony felől mozdonyfüstöt vettünk észre. mely mozdony hosszú vonatot látszott maga után húzni. A tüzérséget rögtön harcállásba hozatván vártuk, hogy mi fog itt történni. A vonatkezelő észrevéve táborunkat, egyet füttyentett gépével, s visszafelé szándékozott Abony felé, hangos kiabálásaimra azonban, hogy két üteggel tüzeltetek azonnal vonatára, ha meg nem áll, okosabbnak tartá engedelmeskedni, s miután meggyőződtem, hogy az egész convoj csupa élelmiszerekből áll csekély katona kíséret alatt, az Indóházba parancsoltam vonulni a gépészt, s rögtön átvettük a vagonban lévő holmikat." Érdekes adatot találunk az egykori Ferenc-rendi plébánia anyakönyvében is 1849. március 5-éről. A csatában elesettek anyakönyvezését röviden az alábbi módon intézi el a lap szélére feljegyezve az egykori krónikás: „Március hó 5-én reggeli fél nyolc órakor borzasztóan véres csata történt Szolnok alatt azon eredménnyel, hogy fegyver által tetemesen több magyarok, mint császáriak estek el. De a nagy, mintegy 24.000-ből álló magyar erő előtt megfutamodott császáriak közül mintegy 400-500-an a Zagyva folyóba kergettetvén, vízbe fulladtak. És ezeknek és a fegyver által mindkét részről elesetteknek neveik az Isten könyvébe vannak beírva."

27 A nagy nap eseményeit hosszan és részletesen írja le a volt Ferences-rendház naplója, 1849. március 5-i keltezéssel. ,,A császáriak és magyar honvédek közti véres csata, melyben az úgynevezett lengyel légiónak kitüntetése mellett a magyarok nagy dicsőséget arattak, vagy 400-500 hadifoglyot kezökre kerítvén és aránylag ugyanannyi császáriakat a Zagyva folyóba fullasztván, végre gazdag zsákmányt is elfoglalván: Folyó évi február hó 20-ika körül Gramont tábornokot szolnoki parancsnokságban Karger tábornok váltotta fel. Mi megtörténvén az asztalunknál suttogott tiszturak beszédéből több ízben kiértette a helybeli főnök azt, hogy az új parancsnok egy hadtestnek vezényletére elégtelen, s alkalmatlan és hogy azon esetre, ha a magyarok által megtámadtatnak, a csatának jó kimenetelét nem reményihetik. Az előrelátás való volt. Rendházunknál szállásolt Köppe, derék huszárkapitány úr Március hó 4-ike és 5ike közti éjen Tisza-Várkonyból sebesen megjővén 11 órakor éjfél előtt hivatalos jelentést tett Karger tábornoknál arról, hogy a magyarság temérdek számmal s csendesen nyomult Szolnok felé és a tábornok fektében más oldalra fordulván, hidegen illy forma választ adott a lelkes kapitánynak: Hadd jöjjenek, ha eljönnek, itt lesznek. majd elkergetjük őket. Nyugodtan aludt a tábornok reggeli 6 óráig, s ekkor megértsen azt, hogy a magyarok már a város alatt lévő paládicsi pusztán kőfal gyanánt elhelyezve állnak, csendesen fölkel, csendesen öltözik, és kényelmesen megfölöstökömöl. s csak fölöstököme bevégeztével fúvat alarmát, olly lankadtan, h°gy csak hét óra után, s majd félnyolckor ment javában a császári sereg, a szolnoki téglaház felé, a hol alkalmas helyök lévén az álgyuk-tüzérek- és vadászoknak a császáriak részére, ha magyarokhoz képest felényi számmal is vannak csalhatatlan leendett a győzedelem. De miután Karger hanyagsága, vagy elbizottsága miatt, éjnek idején Abony-Ceglédről, melly két helyen két császári brigáda tanyázott Szolnokba semmi segítség nem érkezett, így a Szolnokon levő s csak mintegy 4000-re menő cs. hadinép magát a sok s különben is igen lelkes magyar sereg ellenében semmikép fel nem tarthatta. A csata félnyolckor kezdődvén egy óra hosszát mindkét részről dicsőn folyt, de mégis úgy, hogy a császári tüzér- s vadászok nagy csapást okoztak a magyarokban, mind dicsőséget aratván, melyben a magyar honvédek cselt vetvén, s nagy számmal a Tisza partja alá vonulván, a part alatt egész Sz. János kápolnájáig feljöttek és a császáriakat 27 Szolnoki volt Ferenc-rendi plébánia anyakönyve D IV. kötet: a 861. lap szélére írva. 303