Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

hátulról szuronnyal nagy sebesen megtámadták. így tehát mind a homlok egyenest álló, mind hátulról jött magyar honvédek szuronyait ki nem állhatva a császáriak, és különösen magukat kitüntetett lengyel nemes ifiak, úgy nevezett lengyel légió által a császári álgyuk megrohantatván, a bekerített császáriak nagy zavarodásba jöttek s a mennyire tehetségükben állott szétfutottak, a magyar honvédektől a városon keresztül és Abonyi út felé levő szérűskertek alatt üldöztetve s öldöstetve egészen a város Zagyva malmáig. A Zagyva folyónál megállapodott császáriak kényszerülve voltak vagy magukat a fegyver által leöldöstetni, vagy a folyónak menni. A mint csak ugyan látván, hogy a víz nem széles, neki is mentek a víznek, úgy reménylvén, hogy át fogják lábolhatni. Azonban csak az úszásban gyakorlottaknak sikerült átmehetni, a többi, számszerint 400-500, egy lábig a vízbe fulladt. A vízből kivetettek, annak partján eltemetve nyugszanak. Mielőtt a Zagyva folyót elérnék a szétszórt, s megfutamodott császáriak. foglyokká lettek közülük szinte 400-500. (A hadifoglyok között volt a rendházunknál szállásolt szép jellemű Landráf dragonyos főszázados, Knizdó János, Hardek Kurazir Ns. lovas ezredlelkész és még egy más horvát születésű hadipap, kit 10 óra táján házunktól vittek el, s városházhoz vezették a magyar honvédek.) Mind ez félnyolctól 9-10 óráig megtörtént, úgy pedig, hogy 9 órára már egészen a magyarok hatalmában voltunk. Igaz ugyan, hogy Ottinger Cs. k. táborszemagy Walmoden és Hardegh nehéz lovasokból álló brigádjával és kevés gyalogsággal Karger tábornok segítségére jővén reggel 11 óra táján szolnoki határba ért, s magyar huszárokkal az ütközetet is megkísértette; de miután Karger hadtestéből többé egy lelket sem talált, azonban pedig azt látta, hogy a temérdek sokaságú magyarsággal megmérkőzni lehetetlen, Szöllősi halom mellett nagy iszapba besüllyedt egy algyúját elhagyva, más minden veszteség nélkül Abonyba visszavonult. Megjegyzendő, hogy egynéhány élelmethordó cs. társzekér, 7-8 álgyu. aranyezüst s osztrák bankjegyekből álló, s hírszerint 30.000-40.000 forintnyi szép pénzösszeg és másféle zsákmány is mai dicső csatában a magyar hadsereg által elfoglaltatott. Egy jó félórával dél előtt már tökéletes csendességben volt az egész város. A dicsőn bevégzett csata után, déli 12 órára asztalunkhoz igen nagy számmal begyűltek a magyar tiszt urak, s két nap nálunk szállásoltak és lakomáztak. Március hó 7-ikén a magyar hadsereg Szolnokot elhagyva, Abony és Ceglédre sietett, e környéken ismét a császáriakkal szembeszállandó..."

28 Kovács Kálmán visszaemlékezését

29 ismét Hild Viktor gyűjtéséből ismerjük. „...nyolc éves, de igen élénk fiú voltam, a várostól 3 órányira fekvő Besenyszög-nevű községbe barátjához szándékozott apám küldeni, azonban bátyám himlőbe esvén, szándékát ki nem vihette, s így az ostromzár alatt kénytelenek voltunk a városban maradni. Mióta Dembinszky és Perczel Ceglédről január végén a Tisza mögé vonulva, Szolnokot elhagyták, azt Karger dandárja foglalta el... Házunk a templom közelében, a Tisza jobb partján, a Molnár utcára sarok-épület volt,

30 a Tisza felől kerttel és kijárással, az utca felől pedig nagy kapuval, mely a hátsó udvarra nyílt. Jól emlékszem, már dél felé közelgett az idő, én kiosontam a kertünkön keresztül a Tisza partjára, hol a horvát gyalogságtól két dobos erősen pergette a dobot. Én pedig mellettük álltam meg, midőn a túlsó part felől egy jólirányzott golyó által az egyik dobos körösztül lőve összerogyott és görcsös vonaglással a dobverőt mindkét kezébe szorítva, rögtön szörnyet halt. Alig volt időm az idegességtől 28 História Domus; Tomus III. 54. 29 Hild Viktor: Jegyzetek a Jászságból. 9. kötet. 30 A mai Szapáry utca. Régebben ugyanis a vízimalmok ennek az utcának a végénél voltak kikötve a Tiszán és itt laktak a molnárok. 304