Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

mindenesetre akad közöttük nem egy tumulusz és kurgán, milyenekbe az Árpád-kori okmányok tanúsága szerint a besenyők és kunok még a XIII. században is temetkeztek és emléküket megyénk területén a „korhány" elnevezések máig is fenntartották... Nagy feladat vár a numizmatikai, érmészeti osztályra is. A Kr. e. IV. és III. században a Duna-Tisza köz barbárjai már élénk összeköttetésben voltak a középtenger medencéjének művelt államaival. Vannak nyomok, hogy az egyiptomiak az akkor oly nagybecsű borostyán után ezen az úton is vándoroltak a Keleti-tengerhez. Szolnokon egy házépítéskor ptolemeida érmeket találtak. - Gyűjteményemben vagy 100 drb itt talált római köztársasági dénárt, több görög tetramadrachmát és drachmát őrzök, tehát a pénzforgalom már jelzi pontosan a kereskedelmi érintkezés irányát. A könnyű csereeszköz szükségletté válik és mert külföldről kevés áramlik be, itt a helyszínen öntenek teljes fémértékű, sokszor rendkívül kezdetleges utánzatokat. Ezek teljesen elütnek a Pannónia területén található, sokkal jobban kiállott pénzektől, melyek már az uralkodók képeit és neveit viselik. De természetesen itt is meg kell tartanunk a területi elkülönítést. És azt az elvet kívánom felállítani, hogy 1690-ig, a török hódoltság végéig minden, a megye területén található régi pénzt, tekintet nélkül ismétlődésükre, meg kell őriznünk, hogy a ravennai, aquilejai és frizachi dénárok által közvetített déli; a német, cseh, brandenburgi, lengyel pénzek számaránya által a nyugati és északi érintkezések fokmérőjét nyerjük. Az ethnográfiai emlékek a félmúlt maradványai. A legrégibb ilyen kézimunkát 1894-ben találtam Karcagon. Egy párnahuzatot, melynek hímzésében az 1582-ik év volt megörökítve. Tavaly, midőn a karcagi levéltárat rendeztem, nyomoztam utána, de sem a múzeumban, sem magánkézben megtalálni többé nem tudtam. Az ősfoglalkozásoknak eszközei, a pásztorélet, halászat és földművelés köréből még számos emléket hagytak hátra. A házifelszerelések, textil és keramikai kézművek helyi individualitása ma már alig állapítható meg. Az általános terjeszkedést pedig mindenben kerülnünk kell..." (Független Lap, Szolnok, 1913. okt. 16. és 19.) Hild Viktor ebben az írásában, amikor a megyei múzeumi feladatokat körvonalazza, valójában a megye vázlatos régészeti lelőhely kataszterét összegezi, ami az Ipolyi Arnold 1865-ben írott tanulmánya után másodiknak tekinthető. A feladatok meghatározása a régészeti tennivalókon kívül az éremtan vonatkozásában is igen korszerű ismeretekről tesz tanúbizonyságot. - Igazán kár, hogy az I. világháború megakadályozta ezen tervek valóra váltását. De ez nem Hild Viktoron múlt. Érdemes, hogy neve, munkássága ismert legyen! 75