Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Jászkunság II. évf. 2. sz. 1955. április 39-41. p. Honfoglalás kori temető Jászszentandráson ,,Honfoglalás kori temetőre bukkantak Jászszentandráson a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei. A sírokban finom ötvösmunkákat találtak." Szabad Nép 1955. április 11. A Jászság történetével foglalkozó kutatók, pedagógusok, helytörténeti szakkörök gyakorta használják Fodor Ferenc: A Jászság életrajza című munkáját. Az évtizedes gyűjtő és tudományos munkával készült könyv nagyszerűen foglalja össze mindazon tudományos eredményeket, amelyek 1942-ig, a könyv megjelenésének időpontjáig ismeretessé váltak. Megismerhetjük belőle a Jászság településtörténetét is a csiszolt kőkortól kezdve napjainkig. A honfoglalás koráról azonban adatok hiányában csak azt tudja megállapítani: ,^iz alighanem kétségtelen, hogy a honfoglaló magyar törzsek nem szállták meg a későbbi jászföldet, hanem valóban gyepünek hagyták a fejedelmi törzs szállásbirtokai és a kabarok között" (i. m. 126. o.), más helyen pedig ezeket írja: „ ... a honfoglaló magyar törzsek közül csupán csak a Kér és a Kürt nevét őrzi néhány helynevünk a Jászság területén, illetve a Jászság környéki falvakban. Ebből azonban talán nem szabad azt a következtetést vonni, hogy e tájat a honfoglalók is megszállták már" (i. m. 132. o.). A föld mélye azonban őriz olyan érdekes és értékes emlékanyagot, amelyek szakszerű feltárásából a letűnt korok, népek életére, gazdasági és művelődési viszonyaira is következtethetünk. Jelentősége van tehát az építkezések, földmunkák során felszínre került minden anyagnak. A múzeumi ásatások célja ugyanis nem a kincskeresés, nem csak a szép és értékes anyag kiemelése, hanem a leletek és leletkörülmények megfigyelése és feljegyzése is. Éppen ezért államunk törvényerejű rendelete értelmében ásatás csak a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével folytatható. 1955. április 1—4-ig Jászszentandráson feltártuk egy honfoglalás kori temető hat sírját. A temetkezés módja, jellegzetes szív alakú aranyozott ezüst öweretei és a többi mellékletek kétségtelenül arra mutatnak, hogy honfoglalás kori magyar temetkezésre bukkantunk. A leletek gazdagsága alapján pedig biztosan állapíthatjuk meg azt is, h°gy egy gazdagabb nemzetség temetője lehet. A jászszentandrási leletmentés eredménye tehát módosítja Fodor Ferencnek főleg nyelvészeti adatokra támaszkodó megállapításait. Az ásatás hiteles anyaga kétségtelenné teszi, hogy a Jászság földje nem volt gyepű, hanem magyar nemzetség is megszállta egyes helyekea Láthatjuk, hogy egy kisebb ásatás is eredményezhet jelentős tudományos adatokat. Ezért különösen fontos az, hogy a múzeumok gyorsan kapjanak értesítést a leletekről, hogy szükség esetén leletmentő ásatásokat végezhessenek. Jászszentandrásról Medveczki Ferenc ált. iskolai igazgató telefonon jelentette 1955. április 1-én délelőtt a szolnoki múzeumnak, hogy földmunkák során az iskola közelében sírok és lószerszámok kerültek elő. Jöjjenek ki azonnal, mert André József dolgozó paraszt, megyei tanácstag földjét szőlő alá forgatja és a jó idő miatt az ünnepeken is dolgoznak. A vonat nemsokára indult, Jászapátin autóbusz-csatlakozást 64
