Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
kaptunk és Jászszentandrás főterén kerékpárral vártak bennünket, hogy rögtön a helyszínre mehessünk. Szépen gondozott szőlők és gyümölcsösök között értünk a Járás nevű határrészben lévő iskolához és az iskoladűlőn át a II. dűlőben lévő ásatási helyhez. A munkások 80 cm mélyen forgatták meg a homokot és több helyen észrevették, hogy egyes részeken sötétebb színű a föld. Leástak mélyebbre és csontokat találtak, de előkerült vastárgy is. A szőlőtelepítéshez azonban nem szükséges több földet megfordítani, ezért nem ásták ki a sírokat, hanem tovább végezték munkájukat. Rögtön nekikezdtünk a sírok feltárásának. Jászszentandráson is az ásatások szokásos munkamódszere szerint 5x5 méteres szelvényt kezdtünk ásni. Az első ásónyom vastagságú réteg kiemelése után lapáttal lesimíttattuk a gödör alját, hogy esetleges beásások, bolygatások helyét megleljük. A második, harmadik ásónyom mélységben már rendszerint kirajzolódik a sírgödör alakja, mert az egyszer megbolygatott föld mindig elüt a környező bolygatatlan talaj színétől. Az aranysárga színű homoktól itt is nagyszerűen elvált a sötétbarna színű sírgödör. A 280 cm hosszú és 110 cm széles sírgödör méretei alapján gazdagabb sírra lehetett következtetni. Kaparóval, seprővel, ecsettel óvatosan tisztítottuk le a homokot, ügyelve arra, hogy minden előkerülő tárgy a helyén maradjon. Nemsokára azonban sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy az 1. számú sírunk bolygatott. A csontváz csontjai annyira össze voltak dobálva a sírban, hogy csak a bal alsó lábszár csontjai maradtak eredeti helyükön, és az azoknak külső oldalához temetett lócsontok. A szokásos lókoponyát azonban nem találtuk, csak a végtagcsontokat. A teljesen feltárt Ny-K-i irányítású 140 cm mély sírt lefényképeztük, és lerajzoltuk az összes tárgy és csont pontos helyét. Sajnos, a korabeli bolygatás miatt hasznos megfigyeléseket szerezni nem tudtunk. így röviden felsoroljuk, hogy előkerült 16 db aranyozott ezüst szív alakú öweret. Kettőn nagyszerűen felismerhető textillenyomat, amelyet a fém-oxid konzervált. Finom lenvászon maradványának látszik. Egy kettétört ezüstlapocska és két apró aranylemezke arra mutatnak, hogy előkelő ember sírja lehetett. A bal alsó lábszárnál lévő tegezveretek és a különféle alakú vas nyílhegy száma (6 db) is a rangot jelezte. Egy jó állapotban maradt vaskengyel, vas hevedercsat és egy nagyobb bronzcsat bizonyítja, hogy a lószerszámot is a sírba helyezték. A 2. számú sír még erősebben bolygatott volt. A 105 cm mélységben lévő csontváz egyetlen csontját sem találtuk eredeti helyén. Az előbbinél kevesebb számú, de hasonló finom ötvösmunkával készült 5 db nagyobb méretű, szív alakú, áttört díszítésű aranyozott ezüst öweret alapján jogosan következtethetjük, hogy előkelő ember sírja lehetett gazdag mellékletekkel, amelyet nem sokkal a temetés után ki tudtak rabolni azok, akik a temetkezés rendjével és a temetkezési szokásokkal tisztában voltak. Előkerült a sírból még egy ún. trepanált koponya is. A koponyalékelésnek nem sok emléke ismeretes ebből a korból. Nagyon figyelemre méltó tehát ez a lelet. A koponya falcsontján ütődést szenvedhetett. Ezért a betört rész körüli csontszéleket kb. 80x80 milliméter nagyságban szilánkolással eltávolították. Azután vékony ezüstlemezzel borították, hogy megvédjék az agyat a külső behatásoktól. Az ezüstlemezkét úgy erősítették meg, hogy széleit a fejbőr alá behúzták. Az ezüst oxidálásának nyoma nagyon jól látható a lék körül zöld folt alakjában. A trepanált koponyát megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a műtét nagyszerűen sikerült, mert a lék körül a levágott csontvégeknél a csontburjánzás nemcsak megkezdődött, hanem hosszú évek alatt szépen be is fejeződött. A koponya és főleg a fogak megvizsgálása bizonyítja, hogy rendkívül magas kort ért meg. A temető többi feltárt sírja már nem volt bolygatott. Mellékletekben jóval szegényebbek is. Csak jelenkori beásást szenvedett egyik-másik sír. A temetőt feltérképezve meg lehetett látni, hogy a sírok két sorban feküsznek és a temető tengelye a honfoglaláskorra jellemzően É-D-i irányú. Az egyes sírok 65
