Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
kapuívezete feletti dombormű kiképzése. A felemás nézetben beállított oroszlánok között az iráni Homa-fa áll. 34 A pávasárkány alakja szorosan az iráni vallásokhoz és művészethez kapcsolódik. A Szasszamda-kori (III—VII. század) elképzelésekben a pávasárkány olyan jóságos madár, amely ugyan az életfán székel, de nemcsak az ég felé, hanem az alvilág számára is közvetít. A világmindenség három régiójában betöltött szerepének megfelelőleg madár, kutya és denevér keveréke. Szabványos megfogalmazásban tömzsi kutyafejjel, madártesttel és olykor a denevért jelképező szakállal ábrázolják. Lábai széttártak, a test kiképzése szöyésmintára utal. Pávatollakat is kapott, mivel ez a Szasszanida-dinasztia szent állata. Érdekes azonban, hogy az életfára vagy az aljára sohasem rajzolták. Legfeljebb két lába közé helyezett ágacskákkal jelezték, hogy alakja a szent fával kapcsolatos. A bánhalmi képen nem a kanonikus megfogalmazásban látható, hanem hosszú fejű és zárt lábtartású. E tekintetben megfelelőjének csak a glazovi kerület IX. századi perzsa stílusú ezüsttáljának pávasárkánya tekinthető, amely K. V. Trever szerint egymagában külön csoportot alkot; kiképzése fémszerű. 35 A halak is az iráni fémművesség ismeretében nyernek értelmet. A 9. ábrán bemutatott Szasszanida-kori ezüsttál díszítésén az életfa alatt hullámzó folyadékot érzékeltettek, amelyben halakat is láthatunk. 36 Ilyen díszítő eljárás számos perzsa edényen megfigyelhető. Itt fontos rámutatni arra, hogy csak két halat vésnek ki, és ezeket minden esetben ellentétes irányban. A bánhalmi leleten is két halat láthatunk, egymással ellentétes tájolásban. Az életfa indából felépített. Ez a hellén kultúrához vezet minket. A hellén és az iráni művészet elemei nem egyszer együtt figyelhetők meg a késő avar kor sok fémveretén. A pávasárkányt, két lándzsás harcost és két vadállatot az életfával együtt figyelhetjük meg az Észak-Kaukázusban talált Szasszanida-kori ezüst edényen (10. ábra). 37 A csésze talpán nyugvó pávasárkánytól négy ponton indul ki az életfa rajza. A négy mezőnyben egy-egy figura helyezkedik el. A lándzsás gyalogosok az állatok (és az életfa) irányába szúrnak. Az edény díszítése tehát épp a mi ábrázolásunk jelenetét omamentálisan felbontva mutatja be, s így mintegy megpecsételi előző megállapításainkat. A bánhalmi nagyszíjvéget valóban csak a perzsa művészet jelenlétében készíthették el. Nem szabad azonban a bánhalmi ábrázolásban néhány iráni tárgy díszítésének értelem nélküli és szolgaian utánzó lemásolását látni. Az idegen motívumok itt nincsenek fordított helyzetben, vagy félbevágva s pusztán térkitöltő ornamentumoknak felhasználva, mint néhány avar kori leleten. 38 Az ábrázolás szerkezete átgondolt és lényegre szorítkozó. Az ábrázolás nem dekoratív jellegű. Hogy miért történt ez így, annak nyitjára könnyen rájöhetünk. Egy ugyancsak perzsa stílusú nagyszíjvégen (a klárafalvi temetőből 39 ) lovasember vadászó jelenete, kivételképpen világosan formázva látható, mivel az eredeti rajz témája és beállítása (amelyről lemásolták) nem lehetett idegen a késő avarok előtt. Az ábrázolásban nemcsak díszt láttak, hanem értelmet is. így a bánhalmi veret készítője számára is a lemásolt edények díszítőelemei azok eredeti értelméhez hasonló képzeteket ébreszthettek fel. 34 Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. 158. o. XCIII. t. 35 K. V. Trever: Szenmurv - Paszkudzs, szobaka - ptica. Leningrád, 1937. 5-66. 1. 36 F. Sarre: Die Kunst der alten Persien. Berlin, 1923. 122. t. 37 K. A. Orbeli-K. V. Trever: Szasszanidszkij metall. Moszkva-Leningrád. 1935. 35. t. 38 Ilyen, kétségtelenül ornamentális jellegű, utánzó lemásolások szép példáit gyűjtötte össze Fettich. amelyek A honfoglaló... i. m. 14-24. lapokon (és a megfelelő képtáblákon) tanulmányozhatók. 39 Fettich: A honfoglaló... i. m. VII. t. 61
