Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Egyszer, midőn Valério a Tisza hídján át akart volna menni, zsandárok csípik meg a mi francia vendégünket, körbe fogják s a vasútra kísérik. Szerencsére, hogy még rákiálthatott szállásadójára: „Holmiját küldje utána Pestre..." Theodore Valério útinaplója nem maradt fenn, de a rajzain, vízfestményein az aláírás és az évszám mellett gyakran szerepel város- és falunév is. így azokból látni lehet, hogy Pozsonyban, Nagyszombaton át jut el a Jászság és Szolnok vidékérc. Útvonala 1851-ben: Jászberény, Árokszállás, Szolnok (az akkor készült ..Magyar paraszt népviseletben. Valério 1851 Szolnok" aláírású akvarelljei berlini múzeum őrzi), Tiszabő, Félegyháza, majd innen tovább Csongrád, Arad. Lippa felé. 1852-ben már jóval gazdagabb volt az útiprogram, hiszen csak a megyében megfordult Arokszálláson, Jászberényben, innen tovább Jászladány, Ujszász. Rckas. Szolnok, Tiszabő, Puszta Szakállas, Fegyvernek, Mezőtúr helységekben vezet az útja (a kiemelt településeken 3-4 rajz és vízfestmény is készült). A rajzokról és vízfestményekről 1853-55-ben készített rézkarcsorozatok a párizsi Képzőművészeti Akadémia gyűjteményébe kerültek. Az elkészült rézkarcokból Valério 1854-ben albumot készített, amelyet Théophile Gautier francia költő hosszú cikkben méltatott a Moniteur című lapban. Felhívta a figyelmet Valério rézkarcalbumára a LTllustration című képes folyóirat is, részletezve Valério magyarországi útjának tapasztalatait. így került a hazai közönség tudomására Valério művészi munkássága is. Segített ebben Victor Tissot magyarországi útikönyve is, amelyet Theodore Valério tíz rézkarcnyomata díszített. A bevezetőben Pettenkofen és bécsi festőtársai festészetének jelentőségéről szóltam, amely meghatározó volt a szolnoki festészeti élet kibontakozásában. Összevetve ezzel Theodore Valério termékeny munkásságát, azt a következtetést lehet levonni, hogy Valério munkásságának inkább a művelődéstörténeti jelentősége a fontosabb. Nem véletlen, hogy Valério művészi hagyatékának hazai feldolgozói Kresz Mária és Czennerné Wilhelmb Gizella - Valério művészetének etnográfiai. népművészeti és viselettörténeti értékeit hangsúlyozták, megállapítván: Valério „érdeme, hogy művészetével magyar falvak és mezővárosok lakóinak őszinte. valós képét örökítette ránk." Valóban, Theodore Valério rajzai. rézkarcai az embert állítják a középpontba, s rajtuk a tájnak csak véletlenül jelenik meg egy kis részlete. De a vázlatok, akvarellek frissesége. a rézkarcok finom megmunkálása, és a több százat kitevő alkotás egy nagyszerű tárlat megrendezésének a lehetőséget vetik fel a Szolnoki Galériában, amely a „Pettenkofentől Fényes Adolfig" című kiállítás méltó párja lehetne. A párizsi Képzőművészeti Akadémia több száz rajza, vízfestménye a berlini Kupferstich gyűjteményben, Budapesten pedig a Magyar Történeti Képcsarnokban és a Szépművészeti Múzeumban őrzött Valério-rajzok és -rézkarcok reprezentatív és tanulságos bemutatóját nyújthatnák a magyar Alföld múlt század közepi művészetének és népéletének. Csárdában 500