Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Jászkunság Vin. évf. 1. sz. 1962. március 1-8. p. ill. Az 50 éves szolnoki színház A szolnoki Szigligeti Színház épülete a Tisza partján, szép parkkal övezett részen fekszik. Közvetlenül mellette van a Tisza Szálló, az Alföld legszebb szállodája. amelytől fűtését és világítását is kapja. Kényelmes, szép környezetben áll a színház 50 éves épülete, amelynek külsejét és belső berendezését is ebben az évben fogják - a Megyei Tanács VB jelentős támogatásával - korszerűsíteni. A szolnoki színház történetében hosszú és nehéz út vezetett idáig. Hiteles feljegyzések szerint: Szolnokon 1875-től kezdve tartanak rendszeresen színházi előadásokat. Ugyanis abban az évben jelent meg először olyan társulat, amely hosszú időre meggyökerezett ebben az - akkor még a főterén is nagyon falusias - kis városkában. A Kossuth tér sarkán lévő Fehérlő vendégfogadó feldíszített színjében volt az első színi előadás. Hatalmas tömeg nézte végig Egressy Béni Két Sobri című színdarabját. A színészeket meglepte a kedvező fogadtatás, az első siker. Szívesen maradtak itt sokáig, és jöttek el újra évről évre. S mivel a színház jó üzletet jelentett az akkori vendéglőnek, a tulajdonos ugyanazon a telken „kőszínházat emelt, mely egyéb népes összejöveteleknek, báloknak, gyűléseknek céljaira is szolgált, ha a színházi előadások szüneteltek. De éppen a több irányú rendeltetésénél fogva színielőadások tartására kevésbé volt alkalmas."

6 (A szolnoki színházi életről, a színház építésének történetéről és a megnyitóról bővebben a Szolnok települése, gazdasági és kulturális fejlődése 1850-1918-ig c. tanulmányban, a kötet 335-340. oldalán olvashatunk.) 1912. április 20-án került sor a szolnoki állandó színház ünnepélyes megnyitására. A megnyitó előadás nagy sikere felvirágoztatta a színházi életet, de az I. világháború és az utána következő évek gazdasági romlása nagyon nehézzé tette a színházi munkát. Fontos lépés volt a színházépület fejlődésében a 20-as évek közepén végrehajtott átalakítás és belső felújítás, amely ugyan belsőleg modernizálta a színházat és központi fűtéssel is ellátta a Tisza Szálló előtt fúrt artézi kút 58 °C-os vizéből, de a külsején végzett átalakítások az egységes és szerény szecessziós külsőt rosszul sikerült keverék stílusú épületté alakították. A földszinti állóhelyeket megszüntették és a páholyok alatti részt is ülőhelyekkel látták el, de nem tudták eltüntetni a színháznak egy szerkezeti hibáját, azt ugyanis, hogy az előtérből csak az utcán keresztül lehet az erkélyekre feljutni. Reméljük, hogy a most sorra kerülő nagyobb mérvű korszerűsítés megoldja ezt a problémát is. A részlegesen megújított színházban nem sokat játszhattak a színészek, mert évente csak 6-8 hetes színházi évad volt. Szegedi, kecskeméti vagy újpesti vándortársulat ütött itt rövid időre tanyát, de a Horthy-korszak a vidéki színészet és közönség részére egyaránt kilátástalan volt. Sem anyagiak, sem művészi megbecsülés nem segítette a művészek munkáját. Pedig érdemes volna részletezni, hogy ezekben az időkben is milyen színészek szerepeltek rendszeresen Szolnokon. Az idősebb színházlátogatók még nagyon jól emlékeznek a fiatal Páger Antal Ladányi Ferenc, Horváth Tivadar stb. remek szolnoki szereplésére. 6 Emlékfíizet a szolnoki állandó színház, 1912. évi április hó 20-án történő ünnepélyes megnyitására. Szerk.: Sipos Orbán. 20. p. 441