Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

További lényeges változás a megyei tisztviselőkarban nem történt. Hogyan is történt volna, mikor a megye szociáldemokrata vezetői kéréssel (!) fordultak a régi rendszer képviselőihez, s hangsúlyozták, hogy „nem gyűlölik a régi rendszer képviselőit", - csak kérik: „hozzák meg az áldozatot és mondjanak le állásukról, engedjék át helyüket olyanoknak, akik az új rendszer mellett minden hátsó gondolat nélkül ki tudnak állni."

12 A megyei apparátus november 7-én mondta ki a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozást. Ugyanakkor válaszoltak a Károlyi-kormány belügyminisztere. Batthyány Tivadar által hivatalba lépésekor kiadott körlevélre. A válaszban a megye régi, reakciós, de helyén maradt tisztviselői kara a következőképpen írt az október 31-i forradalomról: „Mély megilletődéssel, a jövőbe vetett legmesszebbmenő reménnyel, szívünk legteljesebb örömérzetével vettük ennek a teljesen új világot jelentő eseménynek bekövetkezését."

13 Elképzelhető a forradalomtól és a tömegektől reszkető reakciós tisztviselő „legteljesebb örömérzete!"... Az azonban tény, hogy a Károlyi-kormányban széles tömegek bíztak. A felsőbb és a középrétegek azért, mert vagyoni helyzetük, biztonságuk megvédését, régi pozíciójuk megőrzését várták tőle, a forradalmat spontán kirobbantó tömegek pedig azért, mert határozottan sokat ígérő programjával sikerült maga mellé állítania őket. Nem kellett azonban sok idő, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokrata vezetés alatt álló Nemzeti Tanácsok egy lépéssel sem akarnak tovább menni a polgári demokrácia követelésein, ami egyet jelentett azzal, hogy a forradalmi tömegek problémái megoldatlanok maradnak. Jellemző az akkori sajtó hangja.

14 A lapok többsége mérsékelt hangon ír a forradalomról, a változásokról, s a cikkek stílusa csak akkor válik szenvedélyesebbé, amikor a polgári életforma forog veszélyben, mikor azért kell harcba indulni, hogy a forradalmi lendületet lefékezzék. Előre „óva intenek", hogy a „nép lelkének egyensúlya" meg ne zavarodjék, hogy a „mi szabad viszonyaink el ne fajuljanak, mint Oroszországban". Azért agitálnak, hogy ,,a közönség őrizze meg nyugalmát, higgadtságát... tartózkodjék attól, hogy a társadalom egyes osztályai között fennálló nyugalmat megzavarja." Arra oktatják olvasóikat, hogy minden rendezett társadalom alapja a vagyon, hogy tőke nélkül nincs fejlődés. A forradalmi tömegek hamarosan ráeszmélnek arra, miféle forradalom az, melynek vezetői azt vallják: „Az új korszakban arra kell törekedni, hogy a dolgozó tőke továbbfejlődhessen." Abban reménykednek, hogy az államfonna megváltoztatása alapvető változásokat fog előidézni. Ezért követelik a köztársaság kikiáltását Jászkiséren már november 14-én állást foglaltak a köztársasági államforma mellett, s azt táviratban közölték a Magyar Nemzeti Tanáccsal.

15 A köztársaságot a megye népe is nagy lelkesedéssel üdvözölte. Mindenfelé népgyűléseket tartottak, s a szónokok - mint a túrkevei gyűlésen is - annak a bizakodásnak adtak hangot, hogy ezzel „új világ kezdődik". A köztársaság kikiáltása sem hozta azonban meg a várt fordulatot. A megye közellátási helyzete egyre súlyosbodott. Nem tudtak sem elég kenyeret, sem más elemi élelmicikket biztosítani a lakosságnak. Folytatódott a feketézés, a lánckereskelem, s a Nemzeti Tanácsok határozott intézkedések helyett csak nagyhangú felszólításokat 11 Keh i. m. 69-70. 12 Függetlenség, 1918. november 5. 13 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok. Jkv. a Nemzeti Tanács és katonatanácsok alakulásáról. 14 Dr. Kardos Józsefné Benke Irén: Nagy idők tanúi. Adatok a polgári forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság Szolnok megyei sajtójának történetéhez. Jászkunság, 1959. március, V. évf. 1. sz. 17-25. 15 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok. Jkv. a Nemzeti Tanács és katonatanácsok alakulásáról. 357