Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

adtak ki. Például felszólították a gazdákat gabonafeleslegük azonnali, legalábbis 48 órán belüli beadására. De mit ért a legszigorúbb hangú felszólítás, ha a kisparasztoknak, akiknek utolsóját is elrekvirálták vagy felélte családjuk, nem volt már gabonájuk, vagy csak annyi volt, amennyi éppen fedezte a család szükségletét, viszont a nagyparaszt elrejtette gabonáját vagy üzérkedett vele. Bár ez a helyzet nyilvánvaló és köztudott volt, a közigazgatási szervek nem léptek fel ellene. Hogy nyúlhattak volna a magántulajdonhoz azok, akik annak védelmét egyik fő feladatuknak tekintették! így azután hiábavaló erőlködésnek bizonyult minden felhívás, mert hisz a kupeckedő kulákok, gabonakereskedők, bérlők és földbirtokosok önszántukból úgysem mondtak le feleslegeikről és az üzérkedéssel járó busás haszonról. Szolnok megyében is fokozódtak - főként falun - a papokat, jegyzőket, földesurakat elkergető mozgalmak. A jászsági felső járás a kormánybiztoshoz küldött jelentésében közölte, hogy Jászjákóhalmán a parasztok kifosztották a gőzmalom-tulajdonos és a főjegyző házát, összetörték az esperes lakását, és beverték a középületek ablakait. Nagy volt az izgatottság Jászfényszarun is, ahol hasonló események játszódtak le. és a boltokat is kifosztották. A kormány és a helyi közigazgatás, mely az élelmezési, ellátási és egyéb problémákat nem tudta és nem akarta megoldani, az ennek nyomán keletkezett elégedetlenség leverésére, a vagyonbiztonság és magántulajdon védelmében a legerőszakosabb eszközökhöz folyamodott: a mozgalmak elfojtására fegyveres osztagokat, fegyveres nemzetőrséget küldött ki. Ezek sokszor vad terrorral jártak el, és előfordultak sorozatosan olyan esetek is, hogy a Nemzeti Tanács által szervezett nemzetőrség megszüntette ugyan a fosztogatást, de csupán azért, hogy - mint Jászjákóhalmán is a fentebb említett esetnél - maga folytassa azt. Itt ugyanis az történt, hogy amit a tömeg otthagyott, azt „őrzés" ürügyén a nemzetőrség tette tönkre. Másutt pedig pl. Jászfényszarun - katonákból álló nemzetőrség maga járt élen a fosztogatásban, s - mint a jelentésből kitűnik

16 - a Nemzeti Tanács és az elöljáróság teljesen tehetetlen volt a katonák terrorja miatt. Kunmadaras Nemzeti Tanácsa egyenesen a belügyminiszterhez fordult azzal a kéréssel, hogy a szolnoki Nemzeti Tanács küldöttei veszélyeztetik a község rendjét, s kérik visszahívásukat. A belügyminiszter kénytelen volt utasítást adni a kérés teljesítésére.

17 Az elöljáróságok egymás után küldték a jelentéseket arról, hogy a nemzetőrség megbízhatatlan, és kérték ennek az intézménynek a megszüntetését, sőt egyes helyeken, így Jászfényszarun is, a nemzetőrség vezetőjének felelősségre vonását.

18 Jóllehet a tömegek ezekben az esetekben nem a legmegfelelőbb módon, nem a legalkalmasabb eszközökkel, de mégis forradalmi felháborodásuknak, elkeseredésüknek adtak kifejezést. Ezeket az eseményeket voltaképpen a tehetetlen, a forradalmi lendületet fékező, a polgári demokráciát őrző Nemzeti Tanácsok váltották ki azokból a tömegekből, melyek valódi forradalmat, valódi változásokat akartak. Károlyiék és a szociáldemokraták a későbbiekben a kommunistákat vádolták a fosztogatások miatt azzal, hogy a proletárdiktatúra = általános fosztogatás. A Vörös Újság így válaszolt a rágalmakra: A fosztogatások igen gyakoriak voltak. Ezek azonban minden forradalom elkerülhetetlen kísérő jelenségei, a tömegeknek a magántulajdon elleni támadásai. „Annak a szervezetlen tömegnek a forradalmi mozgolódása a fosztogatás, amely a mindenkori forradalmi osztállyal csak lazán függ össze, azért a magántulajdon ellen nem egyetemlegesen, társadalmilag, hanem egyénileg küzd."'

19 16 MMI Arch. Jászsági felsőjárás főszolgabírójának a kormánybiztoshoz küldött jelentése. 37.886 1918. 17 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok B. M. leirata a főispánhoz. 8787-34117. 18 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok. A jászsági felsőjárás főszolgabírója az alispánhoz. 19 Vörös Újság, 1919. január 8. 358