Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
A forradalmi tömeg Túrkevén is akcióba lépett. Eltávolították Gazdag Lajos rendőrkapitányt, aki a munkásmozgalom számos túrkevei harcosát megkínoztatta. „Amikor a rendőrkapitányt eltávolítjuk — mondotta a népgyűlésen Madarász István, a túrkevei munkások harcos, radikális vezetője -, teljesen törvényesen járunk el. Azt. aki minden viselkedésével a régi rendet szolgálja, nem tudjuk az új rendhez alkalmazkodónak tekinteni, nem tudjuk, mikor bontja meg a rendet. A munkásság veszi kezébe a rend fenntartását, a húzás-halogatás ideje lejárt." 10 Sajnos, Madarász István tévedett. Ő a forradalom véleményét fogalmazta meg, s az nem egyezett a hivatalos felfogással. A rendőrkapitányt vissza is helyezték oda, ahonnan a forradalom eltávolította. Mozgásba jött az egész megye, s az alispán azt hitte, ezzel is le tud számolni. mint az eddigi egyéb megmozdulásokkal. Fegyveres karhatalmat kért a belügyminisztertől, de azt, ami ezekben a napokban elindult, már nem lehetett megállítani. Megyeszerte nagyszabású gyűléseket tartottak, ezeken mondták ki a Nemzeti Tanács helyi bizottságainak létrejöttét. Ismertették a politikai elképzeléseket, melyek alapjában megegyeztek a Magyar Nemzeti Tanács programjával. Jászberényben november 2-án. Szolnokon november 3-án, Karcagon november 10-én zajlott le mindez, s ez idő alatt nagyjából az egész megyében megalakultak a helyi bizottságok. A tömegek felszabadult lelkesedéssel üdvözölték a forradalom első vívmányát. Ekkor még bíztak a Nemzeti Tanácsokban. A Nemzeti Tanácsok összetétele Szolnok megyében is hasonló a Magyar Nemzeti Tanács összetételéhez: a 48-as radikális párt, valamint a Szociáldemokrata Párt képviselői alkották. Annak ellenére azonban, hogy a 48-as párt elég erős volt a megyében, a Nemzeti Tanácsokban inkább a radikális polgárságé, illetve a szociáldemokratáké volt a vezető szerep. Azokon a helyeken, ahol a 48-as párt már korábban felbomlott, és csak a Nemzeti Tanács megalakulása után próbálták újjászervezni, mint pl. Jászberényben, ott ez a fellépés a szociáldemokraták féltékeny és gúnyos-dühös támadásával találkozott. Jászberényben ugyanis a Szociáldemokrata Párt - vezető szerepét féltve - szemére vetette a 48-asoknak, hogy most akarnak a hatalom közelébe férkőzni, míg a viharos napokban elbújtak. Tudtukra adták, hogy nagy tisztelői Károlyi Mihálynak, s hajlandók együttműködni a 48-asokkal, de azon a címen, hogy pártjuk vezére a kormány feje, a városban a vezetést nem hajlandók átengedni. Különben a Nemzeti Tanácsokban szép számmal voltak értelmiségiek - Jászberényben Karádi Győző tanár, Kunmadarason Pásztor Imre gyógyszerész volt az elnök -, majd mindenütt akadtak földbirtokosok, kisiparosok is, de munkásokat és dolgozó parasztokat alig találunk a bizottsági tagok között. A különféle szervezetek, társadalmi csoportok, egyesületek egymás után mondták ki csatlakozásukat a Nemzeti Tanácshoz. Végül a régi közigazgatás tisztviselői is kénytelenek voltak elismerni az új rendet. Szolnokon november 6-án összehívták az utolsó megyei közgyűlést, amelyen rendkívül gyéren jelentek meg a törvényhatósági bizottsági tagok. Kuszka főispán lemondott, s a megye élére főispáni hatáskörrel felruházva a Megyei Nemzeti Tanács elnöke, a jobboldali szociáldemokrata Darvas Ferenc került. Bár Darvas egyáltalán nem tartozott a forradalmárok közé, mégis jelentős eredménye az őszirózsás forradalomnak, hogy a főispáni székbe végeredményben egy egyszerű embert, egy műszaki rajzolót ültetett. Fájt is ez a megye egykori urainak. Kelé József így emlékezik meg erről: „...egy egyszerű szürke ember ült bele abba a bársonyszékbe, amelybe megszoktuk, hogy igazi urak, érdemes férfiak töltik be..." - de mindjárt hozzá is teszi, hogy később őt is szívesebben látták volna, mint a direktóriumot... 11 10 Túrkeve, 1919. március 2. 356
