Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

A hadsereg bomlása meggyorsult. 1918 tavaszán már statárium fenyegette a szökevényeket, akikről a megye lapjai is egyre gyakrabban adtak hírt. A közigazgatási szervek hirdetményben szólították fel a lakosságot „a helység területén megforduló idegen egyének, különösen a katonaruhában járók megfigyelésére."

6 A hangulatváltozásra jellemző, hogy megnőtt a szimpátia az orosz hadifoglyok iránt. Gyakran maguk a munkaadók bújtatták el vagy segítették őket a szökésben. Karcagon műsoros estet, gyűjtést rendeztek a javukra.

7 A helyzet egyre válságosabb lett. Szolnok város rendőrkapitánya azt jelentette az alispánnak, hogy „a köz- és vagyonbiztonság gyenge lábon állnak", s kérte a rendőrség létszámának 40 főre emelését, a detektívek számának megkétszerezését.

8 Hasonló jelentések és kérések futottak be Túrkevéről, a tiszai-közép és a jászsági-alsó járásból, Kunmadaras községből 1918 októberében a hivatalos szervek más megoldást nem láttak, mint a csendőrség létszámának felemelését... A forradalom útját azonban már nem állhatta semmi. A Szociáldemokrata Párt, az egyetlen munkáspárt ugyan az uralkodó osztály mellé szegődött, de nem tudta leszerelni a forradalmi tömegeket. 1918. október 21-én Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, s a szociáldemokraták nagy megmozdulást szerveztek Szolnokon is. A nagygyűlésen Páljy János, a Szociáldemokrata Párt megyei titkára, a Magyar Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásra szólította fel a város népét. A polgári demokratikus forradalom ellenállás nélküli győzelmének híre hihetetlen gyorsasággal járta be az országot. Szolnokra egy katonavonat hozta. Mikor a szerelvény befutott az állomásra, a katonák a váróterembe rohantak, letépték a tiszti vállpántokat s a régi sapkarózsát. A tömeg az utcára tódult éltetve a forradalmat. Túrkevén, Karcagon, Jászberényben és másutt népgyűléseken üdvözölték a forradalom győzelmét. Új világ kezdődik A forradalmi tömegek magukkal sodorták a Magyar Nemzeti Tanácsot. Az 1918 októbere utáni hónapokat elsősorban az a hol nyíltan, hol burkoltan folyó harc jellemezte, melyben a forradalom előre, a Nemzeti Tanácsok és a szociáldemokrata vezetők visszafelé akartak lépni, vagy legalábbis egy helyben szerettek volna maradni. A Szociáldemokrata Párt bizonytalanságára, tanácstalanságára jellemző az is, hogy csak napokkal a budapesti események után, a tömegek nyomására láttak hozzá a helyi Nemzeti Tanácsok megalakításához. Szolnokon november 2-án hatalmas tüntetést szerveztek a város dolgozói. Felvonultak a városháza elé, ahol a városi képviselő-testület ülésezett, és Harsányi Gyula polgármester lemondását követelték. Gyűlölték embertelensége, durvasága miatt, városszerte tudták róla, hogy a katonai felmentések és a hadisegély körül számos visszaélést követett el. Az ő személyéhez fűzték azt is, hogy egy nyolcgyermekes anya segélyt könyörgő esdeklésére azt válaszolta: „Minek van annyi gyereke, egye meg őket!" Harsányi Gyula a tömegtől való félelmében megszökött az ülésről, a képviselő-testület tagjai pedig attól tartottak, hogy a tüntetők fegyvert fognak használni, s a falhoz lapulva kerestek menedéket, így várva be a tüntetés végét.

9 6 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok. 31.784-2121/918. 7 MMI Arch. B. M. leirata a megyékhez. (Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok.) 8 MMI Arch. Jász-Nagykun-Szolnok vm. alispáni iratok. 9 Kelé József: Vörösök Szolnokon és a Jászságban. Szolnok, 1927. 43-47. 355