Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Jász-Nagykun-Szolnok II. évf. 5. sz. 1990. febr. 28. 13. p. ill. Történelmi mozaikok Apponyi Albert újraválasztása Gecse Árpád festőművész reprezentatív kiállítása a Szolnoki Galériában adta a gondolatot, hogy a 90. évébe lépő mester remek festményei és nagyszerű rajzai mellett egy nagyon is időszerű rajzára irányítsam az olvasók figyelmét a rajz eredetijéről. 1931-ben készült ez a tusrajz Jászberényben Apponyi Albert képviselő-választási gyűlésén. A szónoki emelvény közepén áll a nagyszerű szónok - aki fél évszázada volt már a város képviselője. Balján Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter látható profilban. Apponyi jobbján az árokszállási születésű Czettler Jenő, a jákóhalmi választókerület képviselője. A szónokló Apponyi gróf álló alakját egyensúlyozza ki rajzilag a város zászlaját tartó hajdú a jászkun huszárok uniformisát megőrző díszruhában: csizmás, paszomántos nadrágban, zsinórozott kék dolmánnyal, s a vállára vetett rojtos, prémszegélyű mentében. A bal oldalán kardot viselő városi hajdú fején - állcsattal rögzített - tollbokrétás föveget visel. Az arcát oly hitelesen rögzítette a művész, hogy Berényben nem kevesen lesznek, akik rá is ismernek markáns tekintetéről. A szónoki emelvényt - a kor szokása szerint - címerek, virágfüzérek dekorálják. Ki is volt valójában gróf Apponyi Albert, akire Jászberény először 1881-ben - mint az Egyesült Ellenzék vezetőjére voksolt? Ismerhették már akkor a közigazgatási reform szükségessége mellett mondott parlamenti beszédeit. Apponyi „Emlékirataim" című művében ellenzéki magatartását igazolja e szavakkal: „...A szabadelvű párt valóságos Noé bárkája volt a legkülönbözőbb irányzatoknak... azt hirdette magáról, hogy bukása katasztrófát okoz. Ez a hit szolgált a párturalom túltengésének és minden azzal összekötött visszaélésének igazolásául. Uralmának fenntartása lassankint állami céllá, lehet mondani főcéllá lett a párt politikájában. Az egész közigazgatás e cél szolgálatába állíttatott ..." Apponyi Albert - aki 1906-tól vallás- és közoktatási miniszter is volt - hallván az ilyen panaszokat, véleményét így fejti ki: „Én az állami alkalmazottat épp oly független embernek tekintettem miniszter koromban is, mint bárki mást. Minden nyomás, ami őt politikai meggyőződése miatt gátolta, az én szememben rablótámadás volt emberi jogai ellen..." 345