Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

A tiszaföldvári főszolgabíró jelenti Szolnokra: „A szocialisztikus irányú mozgalom járásom területén 1897. március első felében kezdődött... A munkások legtöbb községben, és különösen Tiszasason, Tiszakürtön, Cibakházán, Tiszaföldváron. Csépán, Kunszentmártonban, Vezsenyen, Nagyréven és Rákócziban kezdtek titkon gyülekezéseket tartani. Először Tiszasason, majd Tiszaföldváron és Rákócziban ugrattam szét ilyen titkos gyülekezést, a többi községben csak utólag jött tudomásomra."

26 A Várkonyi István-féle agrárszocialista mozgalom további lefolyása: „Június havában Cibakházán az odaérkező Heves megyei munkásokat az ottani munkások megtámadták és midőn e miatt hármat közülük letartóztattam, ezek megszabadítására másnap 80-100 ember jött be a hivatalom székhelyére, itt a csendőrséget, s engem igyekeztek tömeges fellépésükkel és lármájukkal megfélemlíteni... Kénytelen voltam az egész tömeget letartóztatni s a rend biztosítására egy század katonaságot kérni." A drámai küzdelem azzal végződött, hogy az agrárszocialista mozgalom szervezője, a cibakházi asztalos, Hegyes Gábor életét csendőrgolyók oltották ki.

27 A megyeszékhely, ahol a famunkások és a gyári munkások még szervezettebb erőt képviseltek, országos jellegű megmozdulásokba is bekapcsolódott. S hogy milyen forradalmi erőt képviselt a szolnoki munkásság, mutatja az a tény, hogy képviselőválasztások alkalmával pl. 1910-ben „...a rendet a budapesti 32. gyalogezred egy százada, a szolnoki 68. gyalogezred két százada, a gyulai 2. gyalogezred egy százada és a budapesti 10. huszárezred egy százada tartotta fönn."

28 A munkásmozgalom erejét bizonyítja Szolnokon az a kezdeményezés, amely szerint kettős március 15-ét tartottak a Szabadság téri honvéd emlékműnél. 1908-ban a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapokban a március 15-i ünnepségről szóló beszámoló végén azt olvashatjuk: „Alig telt el egy fél óra, az ünneplés után, amidőn a szociáldemokrata párt munkáscsoportok szerint vörös jelzőtáblák alatt a Marseillaise éneklése mellett fölvonult a szoborhoz és a forradalmi dalok eléneklése mellett ismét megnépesítette a már üres Szabadság-teret. Először Zsák Ferdinánd Csizmadiának. »Forradalom« című költeményét szavalta el. Ezután az ünnepi beszéd következett, megkoszorúzták a honvédszobrot, mely után a menet a Marseillaise éneklése mellett példás rendben elvonult."

29 Még 1914 márciusában is azt írják a szolnoki lapok, hogy ,,a polgárság ünnepe után a szocialisták ünnepe következett a Szabadság-szobornál."

30 Szolnok munkásmozgalmi hagyományai közt országos jelentőségű ez a tény, mert igaz ugyan, hogy a főváros szervezett munkássága is külön-külön ünnepelte március 15-ét, a nagyvárosban egymástól elkülönülve tehette ezt. De Szolnokon, ahol a 48 forradalmi hagyományai, Damjanich emléke erősen kötődött a Tisza-tódnál levő Szabadság téri honvédemlékhez, a szervezett munkásság március 15-ét nem akarta a polgársággal együtt ünnepelni, hanem a maga módján ugyanott, de külön tette ezt. Ilyen demonstrációra a szolnoki munkásság csak akkor vállalkozhatott, ha már megalakult és működött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi szervezete. A jelentős munkáslétszámmal rendelkező MÁV-műhely és a fűrészüzemek legöntudatosabb dolgozói 1902-ben alakították meg a pártot, majd 1903-ban a Szolnoki Általános Munkásképző Egyletet. A szervezett munkásság 1903-ban a vasutasok körében sztrájkot szervezett, majd 1904-ben az országos vasutassztrájkba bekapcsolódva ötnapos sztrájkjuk alkalmával 26 SZML Tiszai alsó járás főszolgabírója 1837/1889. 27 Jászkunság, 1955. évf. V. 13. 28 Tiszavidéki Újság, Szolnok, 1910. június. 29 Ua. 1908. márc. 18. 30 Független Lap, Szolnok 1918. márc. 19. -> T "> 333