Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szolnokon köztudomás szerint a városi pótadó meghaladja a 70%-ot. Mihelyt azonban egy-két gyárszerű ipari vállalat létesül - mint a tervezett műmalom és esetleg még egy cukorgyár - ezeknek legalább 20 ezer forintra tehető állami adója a városnak direkte is mintegy 14 ezer frt jövedelmet hozna városi pótadó címén..;

22 Érdemes volna szinte az egész gondolatmenetét idézni a cikk írójának. Érvelése. közgazdasági szemlélete sok okos témát vet fel. „A felsorolt körülményeket tehát eléggé indokolja Szolnok szerencsés földrajzi fekvése, a főváros közelléte, a Tisza. folyónak gyári vállalathoz és forgalomhoz való felhasználhatása, az élénk vasúti forgalom, milyennel Budapestet kivéve alig dicsekedhet hazai város. Bebizonyított tény, hogy legvirágzóbb állapotban vannak azon ipari vállalatok, melyek a nyers terményeknek élelmi szerekké való ipari feldolgozásával foglalkoznak... A kifejtett okoknál fogva azon meggyőződésben vagyunk, hogy Szolnok város szerencséjének tekintheti és hálával fogadhatja azt, hogy területén nagyobb szabású műmalmot és cukorgyárat létesítenek."

23 Az újságban felvetett gondolatok megvalósítására még sokáig kellett várni, de az tény, hogy itt létesültek a vidék legelső nagyobb malmai, az Alföld első cukorgyára, és számos más ipartelep. S hogy milyen kicsiny volt Szolnok határa, mutatja az is, hogy amikor a cukorgyárat építeni kezdték, a hozzá szükséges területet Pest megyétől kellett Szolnokhoz csatolni. Eredetileg csak szállítás, közlekedés volt a Tisza szerepe a szolnoki ipar kialakításában, a századfordulótól kezdve azonban egyre inkább ipari nyersanyagként is felhasználásra kerül a Tisza vize. Szolnok város munkásmozgalmának kialakulása 1876-ban - a török hódoltság miatt megszűnt - Szolnok megye, Szolnok székhellyel újraéled, magában foglalva a jászkun kerületekből a Jászság és a Nagykunság jórészét. A kapitalista fejlődés, a közlekedés kifejlődése, Szolnok vasúti gócponttá válása, erőteljes ipari fejlődést is eredményez. A mezőgazdasági jellegű Szolnok megye területén a századfordulóig a Tisza szabályozási munkálatoknál igen sok kubikos-napszámos jutott munkához, de a gátépítések befejezése után munkanélkülivé váltak máról holnapra. Sorsuk reménytelenségén a merészebbek kivándorlással próbáltak javítani, a felvilágosodó ttabbak pedig szervezkedés útján, földmunkásszervezetekbe tömörülve, itthon küzdöttek a jobb életért. 1890-ben írja az alispán: „...a munkások által május l-re tervezett tüntetésre hívja fel a hatóságok figyelmét és elrendeli, hogy ilynemű tüntetések megakadályoztassanak."

24 A hatósági terror ellenére is kénytelen az alispán leírni, hogy ,,...agrárszocialisztikus és aratási sztrájkmozgalmak a vármegye majd mindegyik részén előfordultak kisebb-nagyobb mérvben... azok ellenében rendkívüli intézkedésekhez is kellett nyúlni: amennyiben szükségessé vált, hogy a vármegye területére karhatalmi erők, két század katonaság és 65 főnyi csendőrerősítés rendeltessék ki... a katonaság jelenléte igen hathatós eszköz volt a munkások izgalmainak fékentartására, a csendőrség pedig a hatósági intézkedések végrehajtása körül tett nélkülözhetetlen jó szolgálatokat."

25 22 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1890. nov. 27. 1. 23 Uo. 2. 24 Szolnok Megyei Levéltár, alispáni iratok 7209/ki. 890. 25 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának Rendszeres Jelentése, 1896-1901. 127. 332