Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

oklevél szerint visszaadatván... a minden osztályból nagy számban egybegyűlt lakosság közfelkiáltás által tiszteletbeli polgárnak, úgy Tiszaújító Szék elnökének Halasy Kázmér úr megválasztatott..." Az elnöki széket elfoglalva, a tennivalókról szólva kijelentette: ,,bár a múlt 11 év a minden oldalról érzett nyomások alatt áltáljában e városra is dermesztőleg hatott légyen, mind a mellett a lehető ipara, fogékonysága által erkölcsi önállóságot érezvén, jelenben pedig szellemi gyarapodása és az ipar fejlődése indulásnak önend; mert 13.157 főre menő népessége közt számtalan iparosa, négy gőzerejű külön gyára. kaszinója, gimnáziuma, rendes kórháza, nagyobbszerű katonai raktára, jelentékeny épületei, mind gyári, kézművi és terménnyel való kereskedése, Tiszája, hajózása, vasútja, sóraktára, szál- és keményfa kereskedése, a bevégzett tagosítás által a földmívelés emelkedése, 70.000 pengőforinton felül általa évenként fizetett haszonbér. mindannyi életrevalóságának jelei, mind saját, mind a nemzet gazdászat hazafiságával párosult jó akarat, alkotmányos jobb jövőnek biztos reményében a haza bármelyik közép városával a versenyzést kiállani képesnek érzi..."

19 1861-ben a város jegyzőkönyveiben „a Szolnoki első Gőzmalom és fürdő Társaságról olvashatunk."

20 A város lakosságának összetételében az őstermelő réteg rovására az ipari, a közlekedési és kereskedelmi foglalkozású dolgozók kezdenek túlsúlyba kerülni. 1876-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásakor - amelynek Szolnok lett a székhelye - az alispán egy statisztikai jelentést adott közre 1879-ben. Ebből Szolnokra vonatkozólag emeljük ki, hogy „Lakosainak száma: 1879. év végén: 16.608. Kereskedőinek, iparosainak száma: 443 (ebből 86 a kereskedő és 357 az iparos). Számos gőz-őrlő-s fűrész malmok vannak. Az összes gépek 184 lóerejűek, a gőz-őrlő malmok 12 óra alatt 180 métermázsa gabonaőrlési képességgel, a gőzfűrészmalmokban van 16 keret- s 9 kerékfűrész, 2900 köbláb fát képesek 12 óra alatt felfűrészelni... Két könyv- és kőnyomda van kellő felszereléssel, egyik gyorssajtóval..."

21 Hogy mennyire fontosnak tartották az iparfejlesztést Szolnokon, mutatja az 1890-ben megjelent „Szolnok ipari érdeke" című cikk. Tartalmas mondanivalója, elgondolásai ma is időszerűek. „...A tapasztalat bizonyítja, hogy minden város az ő fejlődését, virágzását, lakosainak jó módját kizárólag az iparnak köszönheti. Minél több gyári kémény füstölög valamely városban, minél több zakatoló gép van üzemben, annál több embernek van tisztességes foglalkozása, biztosított megélhetési módja és annál több anyagi eszköz áll az illető város rendelkezésére saját háztartásának rendezéséhez, a fejlődés iránt támasztott igények kielégítéséhez. Az, hogy Szolnok ilynemű törekvést fokozottabb mérvben tanúsítson, sokkal indokoltabb, mint bármely más városnál. Mert alig tudunk e hazában várost, melynek nagyobb szüksége lenne virágzó iparra és kereskedelemre, mely gyáriparnak oly hálás talaja lehetne, mint éppen Szolnok. A szükséget eléggé indokolja a nép szegénysége. A munkásokat százával foglalkoztatható gyárak a nép nagy részének állandó és jövedelmező keresetet biztosítanának, ép úgy, mint pl. az egyedül gyárszerű szolnoki ipari vállalat: a m. kir. államvasutak gépgyára, melynél sok száz ember van állandóan, és jó kereset mellett alkalmazva és amelyet ennélfogva a munkás-osztály oly eldorádónak tekint, hogy boldognak érzi magát az, ki hosszas utánjárással ott alkalmazást nyerhet... 19 Szolnok város jegyzőkönyve: 1860. dec. 22. 20 Ua., 1861. jún. 3. 21 Sipos Orbán: Rendszeres jelentés Jász-Nagykun-Szolnok vármegye állapotáról 1879, 158-163. 331