Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

felügyelőként. A Petőfi és a Meder u. közti utcák fásításának felügyelője Bárdossy Gyula lett. 1894-ben az egyik helyi újság

193 a Móric-ligetről ad színes leírást: „A szép terebélyes fák hűs árnya kiterjedő sétányaival, nagy köröndjével, csinos pavilonjaival a Tisza túl partjáról felénk mosolygó Móricz ligetben a sétány látogatásának kedvezménye, br. Wodianer Albert szandai uradalmához tartozó s a kir. ügvészség által bérelt terület ez ideig csak a casinó tagokra s ezek családjaira terjedt ki. - A főispánt kérték, hogy a város részére üdülőhelyül megszerezhessék." Nincs még egy évszázada sem, hogy a kishatárú Szolnok a Tisza túlsó partján lévő ligetet - a Tiszaliget ősét - meg tudta szerezni, elsőként a híd melletti részt. ahol Tóth Mór kir. ügyész a rabokkal szép nyárfaligetet telepített. Róla nevezték el a szolnokiak Móric-ligetnek. Közben újabb ipari üzemek épültek a „déli iparterületen". 1912-ben a városi közgyűlés elhatározta, hogy 50 hold ingatlant ingyen enged át a Cukorgyár építéséhez és újabb földterület vásárlására 50.000 k hitelt szavazott meg és 30 évi adókedvezményt nyújtott.

194 A Déli iparterület történetéhez érdekes adalék, hogy a szükséges földterületet Pest megyétől Szolnok városhoz kellett átcsatolni. Összegezve Szolnok 1810-1910 közti fejlődését, megállapítható, hogy a feudalizmus kori mezővárosból a kapitalista viszonyok között igazi várossá alakult. Kiváló közlekedési adottságai a vasút és a gőzhajózás gócpontjává tették, a tiszai vasúti híd megépítése hídváros szerepét tovább növelte, s magához vonzotta a már meglévő, országos jelentőségű faipara mellé a vasúti gépgyárat és főként a mezőgazdasági terményeket feldolgozó jelentős gyárakat. Ez a magyarázata, hogy három évszázad múltán visszanyerte megyeszékhely státusát, mely közigazgatási szerepkörét is növelte. A közreadott térképek összehasonlításával nyomon követhetjük a településszerkezet átalakulását. Kezdődött ez a belvárost övező szérűskertek beépítésével. A Várban lévő és a Tisza-parti kincstári ingatlanok megvásárlásával megteremtették a lehetőséget, hogy korszerű városrendezési elveknek megfelelően a szükséges középületeket, az egyházi, kulturális és művészeti építményeket létrehozzák. Ezekből néhányat jeles festők képeivel illusztrálni is tudtunk. A vállalkozások, a városi önkormányzat sikeres tevékenységével Szolnok főbb utcái valóban városias külsőt nyertek. 1910 körül már tervezték ezekben az utcákban a városi villamos kiépítését is, kulturális téren pedig az Alföldi Közművelődési Egyesület székházának megépítését - benne könyvtárral és múzeummal. De a ragyogó terveket derékba törte az I. világháború. 193 Ua. mint a 176. szám, 1894. május 13. 194 Szolnoki Közélet, IX.évf. 3. sz. 268