Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
ütőere, hiánya nemcsak a kereskedelem felvirágzását akadályozza, hanem az anyagi és szellemi felemelkedés bármily jól átgondolt tervét is álomképpé változtatja. Ennek az igazságnak a megértése nemcsak az egyébként is kedvező NagyBritannia kimagasló helyét tette elérhetővé, hanem Észak-Amerika úttalan őserdőiből is hihetetlen rövid idő alatt virágzó kereskedővárosokat, világhírű gyárakat, viruló földeket teremtett. Az osztrák monarchia örökös tartományai közt van több ország is, amelyekre a kegyes természet minden kincsét teli kézzel szórta. Mégis kevés hasznot hoztak ezen országok lakosainak ezek az értékes adottságok, mert az összekötő utak nemcsak a tartományok belsejében, hanem a Monarchia más részeiben is hiányoznak vagy siralmas állapotban vannak, s emiatt az ipar és a kereskedelem - a természet gazdagsága ellenére is - alacsony színvonalú. Nagyobb mértékben érvényes ez az oly gazdag és pompás Magyarországra, kiváltképpen annak déli, délkeleti részén. Alig lehetne a növényvilág vagy az ásványkincsek olyan nyerstermékét megnevezni, amelyeket gazdag rónáiról vagy a hegyek bányáiból előteremteni ne lehetne. Bármely ipari ágazat kiadós segélyfonásokat nyújt az országnak, és így fokozottabban kell érzékelni a közlekedési utak hiányát, amelyek megnehezítik a Monarchia fővárosának kapcsolatát bármely tennék vonatkozásában. De most megnyílnak az ipar forrásai és a kereskedelemnek örömteli kilátásai, ugyanis már is keresztülhúzódik az ország nagy részén egy ütőér, összeköti a testvérvárosokat a császári állam szívével, és az életnek ezen erei nemsokára Magyarország távolabbi vidékeire is kiterjeszkednek. Ez a délkeleti államvasutak, amelynek a következő sorokat szenteljük. Ez a mű, amely Bécs és Szolnok között megszakítatlan vasútvonalat képez 51 mérföldön át, egy magántársaság birtokába került, s amelynek ámbár egy része elkészült, az egész vállalkozás nem jutott el a befejezéséig. így 1847-ben kész volt a vonal Szolnoktól Pestig és Pesttől Vácig. 1848-ban átadták a vonalat. Pozsonytól Marchig. De az egész vonal kiépítésével lényeges nehézségek álltak szemben, amelyek részint a magánosoktól a pénz előteremtésiből, részben más akadályokból állottak, amelynek fejtegetése nem ide tartozik. Ehhez járultak még az ismert politikai zavarok is és a háborús események 1848/49-ben, amelyek nemcsak akadályozták az építőmunka továbbvitelét, hanem a vasútnak okozott jelentős károkat is magukkal hozták, így a magánvállalat - életerő híján - a részvények által magára hagyva, állni látszott. Ekkor 1850-ben I. Ferenc József császár br. Brück kereskedelmi miniszter javaslatára hozzájárult ahhoz, hogy az államháztartás ezt az oly fontos vasutat átvegye és az építés befejezését, amily gyorsan csak lehet, állami pénzeszközökkel végezze. A nehézségek ellenére is gyorsan ment a munka, október 15-én Váctól Esztergomig (illetve Párkánynánáig), dec. 16-án pedig az egész vonal Pozsony és Pest között a közönségnek általadott... Jelenleg csak személyszállítás folyik, mindkét irányban 400 utas Pest és Pozsony között amíg jelentősebb eredmény kétségkívül a legközelebb meginduló teherszállítástól várható. Még szebb reményeket fűzhetünk a már működő vasútvonaltól Temesvár, valamint - a Tiszán át - Debrecen és Nagyvárad felé épülő vasúttól, amellyel a Bánát és Erdély számára - a megkönnyített közlekedés révén - a gazdasági fellendülés elérhető lesz, míg más nem kevésbé fontos kapcsolatok szintén várhatók a Dél-keleti Államvasutaktól." Az Állami Vasúttársaság Vác és Pozsony között - amint a cikkből is kitűnik -, gyorsan megépítette a vasutat, de anyagi erő hiányában Szolnoktól kelet felé csak 214
