Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

16. kép. „A szolnoki töltésen" metszet Bernát Gáspár: Alföldi utazás 1853-ban című cikkéből: ,,Amint Szolnokot elhagyva, a tiszai híd végső pallóján átdobogánk, a szemeink elé örvénylett látvány borzasztó volt... " vontatottan folyt a munka. Most is a Tisza partján tervezték a vasúti pályát továbbvezetni, mint azt az 1851. ápr. 16-i bejegyzés tanúsítja a Hist. Domusban:

110 „...a vasúti mérnökök Szolnokról Debrecenbe akarván folytatni a vasutat az erre szükségelt helyet, mosóházunk alatt lévő fa sópajtától kezdve szolnoki telkesgazdák telkeiken keresztül mérték ki s April hó 16-án ki is cövekelték, felettébb nagy fájdalmára azon tulajdonosoknak, kiknek szép majorságok keresztül vágatott... Kolostorunk szénáskertjéből is mintegy négy öl szélességű darab... déli és nyugati oldalon is kicövekeltetett." A városi jegyzőkönyvekben, ami kevés megmaradt, főleg igazolási, purifikálási ügyekkel találkozunk. így megengedhető, hogy egyes fővárosi lapokban található helyi tudósítás adatait használjuk a gazdasági, társadalmi helyzet bemutatására. Szolnokról 1852. jaa 27-i tudósítás:

120 „...utaink a folytonosan lágy idő miatt oly desperatus [reménytelen] karban vannak, hogy egy napi út kell csak a szomszéd faluig is, és néhány nap óta a Tiszán túl lévő úgynevezett szandai csárdától Szolnokba vezető töltésen az utasok - térdig érő sár dacára - gyalog szoktak bevánszorogni... Tiszánk folyvást igen magasan áll, s vidékünk nagy részét víz alatt tartja mi szintén tetemesen akadályozza a közlekedést..." „A szolnoki töltésen" címmel egy metszetet is találunk egy évvel később ugyanerről az útról (16. kép) Bernát Gáspár: Alföldi utazás 1853 tavaszán című írásában.

121 »Amint a szolnoki hidat elhagyva, a híd végső pallóján kocsinkkal 119 Hist. Domus III.: 86. 120 Magyar Hírlap, 1852. jan. 30. 215