Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

katonai jelentőségét vesztve, II. József rendeletére „cassálták". területét és épületeit a Királyi Kamara vette át

2 a katonai igazgatástól. A bécsi Udvari Kamara Levéltárában talált térképek, rajzok segítettek a „Kamara-város", a középkori város topográfiai helyének meghatározásában és a Kamarához tartozó sóházak, sóraktárak, élelmezési raktár épületeinek rekontmálásában. Egyetlen épület sem maradt meg ezekből napjainkra, mégis szinte plasztikusan sikerült az olvasó szeme elé tárni a Verseghy Ferenc által megénekelt panorámaképet a szolnoki Tisza-partról. Korabeli utazók leírásai segítették a megjelenítés élőbbé tételét. Külön fontosságot kapott a Szolnok közlekedéstörténete szempontjából oly fontos Tisza-híd és tiszai átkelőhely részletes bemutatása. S végül szólnunk kell arról a jellemző sajátságról, hogy a mezővárosi jogállású Szolnok lakóinak foglalkozási összetétele - a szűk határ és a kevés termőföld miatt - mennyire eltért a mezővárosok - zömmel a mezőgazdaságból és a helyi iparból élő gyakorlatától, s hogy a sószállítással, -rakodással kapcsolatos teendők és a tutajokkal ideérkező rengeteg fa - szinte manufakturális jellegű - feldolgozása révén lakosságának foglalkoztatottsága fokozatosan iparforgalmi jellegűvé kezdett alakulni..

3 Szükségesnek látszott a fentiek felvázolása ahhoz, hogy a következő, második rész szervesen kapcsolódjék a már közreadottakhoz. *** „Szolnok Korona Mezőváros" az egyre növekvő iparforgalmi jelentősége következményeként a XIX. században erőteljesebb fejlődésnek indult. A kor szükségletei megkövetelték, hogy új épületet emeljenek az elavult régi tanácsháza helyébe. 1811-ben, elbontván a régi épületet, fundamentumában „pénzdarabokat találtak. Ezek között volt egy körmöci arany, egy Mária Terézia tallér, több ezüst pénz..." A felsorolt pénzek közül kronológiailag számunkra legfontosabb a Mária Terézia-tallér. amely az elbontott városháza építésének korát behatárolja az 1740-80. évek közé. De ennél is pontosabban megállapíthatjuk az építés idejét, ha arra a Szt. Rókus-kápolnára gondolunk, amelyet Vérségi János emelt a városháza közelében 1749-ben. s amelyről tanulmányunk első fejezetében írtunk.

4 A lebontott városháza tehát 1740-49 között épülhetett. 1811. április 8-án helyezték el az alapkövet s benne okmányt. Novemberre Tunkl (Homályossy) Ferenc kamarai ácsmester és Koczka Jakab kőművesmester munkájaként már át is adták rendeltetésének az új városházát. Építéséhez felhasználták az akkor szétbontott várkapu kőanyagát is. Ugyanabban az évben kezdődött ugyanis a várkapuval - a vár jelentőségének csökkenése miatt - a vár építményeinek megszüntetése. Az 1. képen látható az L alakú masszív kőépület muzeális értékű fotója

5 a múlt század közepéről. Az épület főhomlokzata kb. 40 m lehetett, amely az erős, boltozatos kőkapun túl hasonló épülettel folytatódott. Az alápincézett városháza tetőzete zsindellyel fedett, a bejáratnál a falon négyszögletes, gúla alakú lámpatartó függ. A két kisajtóval és közte kocsibejáróval ellátott kaput két városi hajdú őrzi 2 História Domus I. k 125.: 1785. aug. 19.: „Praesidium Szoínokiense iam ante duos annos devastator» ad Excels. Cameram pleno jure transíatum est." (A szolnoki várat már kél évvel ezelőtt elpusztították és a „Magas Kamarának" teljes joggal átadták.) 3 Kaposvári Gyula: Szolnok mezőváros ipari és kereskedelmi vonatkozásairól. In: Paraszti társadalom és műveltség a XVIII-XX. században. Szolnok, 1974. II. k. Mezővárosok. 9-24. 4 Kaposvári Gyula: A szolnoki céhes ácsipartól a fürészüzemekig. A veszprémi Nemzetközi Kézművesipar-történeti Szimpóziumon elhangzott előadás. Szövege megjelent az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság Értesítőjében. 1979. II k. 231-232. Lásd még az 1. jegyzet, 188-189. 5 A Damjanich Múzeum gyűjteményében, dr. Urbán Lajos orvos adománya. 164