Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

minden időben. Az előkerült cserepek bizonyítják is, hogy az újabb kőkor tiszai kultúrájával kezdődött itt a település. Az első feltárási hely közvetlen közelében rézkori sírok kerültek elő jellegzetes csőtalpas edénnyel. Erre a rétegre települt a bronzkorvégi ember. Jellemző rá a szépen díszített cserépedények sokasága. Egy tálszerű edény különösen megragadja a szemlélő figyelmét. Két emberlábon áll, amelyen jól látszik az akkori saruszerű lábbeli viselet, a szíjazat ismert megerősítési módjával. Az edény-tál egyensúly elosztása olyan jó, hogy biztosan megáll az aránylag kis alapon. A népvándorlás kori települést a szarmata-jazig edénycserepek képviselik. A szolnoki múzeum jelentésére a Múzeumi Központ felülvizsgálta az előkerült anyagot és utasítást adott az ásatásra a további anyagfeltáráshoz. Az előkerült leletek ismét közelebb viszik a múzeumot a megnyitáshoz. Múzeumi Levelek 4. Szolnok, 1961. 1-2. p. ill. Rézkori leletek Karcagon Karcagon a November 7. Tsz 21 holdas gyümölcsösében jártam. A nemrégiben telepített fák között vizsgáltuk a földet, amelynek a felszínén régi cserepeket, edényfüleket, őrlőkő-darabokat szedegettünk össze. A remek napsütés egészen megizzasztotta az embert, míg a sok hajolgatásnál mindig újabb és újabb díszes cserepek akadtak a kezünkbe, Ulveczky György és Kállai Sándor tsz-tagok segítettek a keresésben. S közben beszélgettünk. Miről is folyhat ilyenkor a szó? Miféle népek éltek itt hajdanában? S mikor? Mielőtt erről beszámolnék, elmondom, hogyan kerültem én Karcagra. Dolgos, öreg kéz írta levél - Ulveczky György tsz-tag írása - jutott el hozzám a múzeumba. Mi is volt ebben a levélben? „Én a karcagi November 7. Tsz-ben dolgozom. A Füzesgyarmat felé vezető kövesút mellett gyümölcsöst létesítettünk, amelynek földjét 70-80 cm melyen fölhányatták. A dombosabb részen az én felfogásom szerint valamikor kőkorszakbeli emberek tanyáztak, mert ott igen sok elavult csont van, igen sok ma ismeretlen égetett. de primitív csücskökkel körülrakott, feketére égetett edénydarabot lehet találni. En is. meg az egyik munkatársam is találtunk kőkalapácsot. - Hogy mesterek tanyáztak erre, gondoljuk, mert igen sok dörzsölő, csiszoló követ lehet találni a legfinomabbtól a legdurvábbig. Nálam van egy kőkalapács meg 5 db különböző dörzskő, amellyel formálták az anyagot. Ebből megállapítottuk, hogy akkor még nem volt köszörűkő. Az itt leírtakból Önök már meg tudják állapítani, mi ott a helyzet?" Eddig a levél. Mondanom sem kell, milyen örömmel fogadjuk az ilyen leveleket a múzeumban. S válaszolás helyett személyesen siettünk ki a helyszínre. Ulveczky György rögtön elővette a kőkalapácsot. Fekete színű kőből szépen formált kőbalta, a nyél részére szolgáló nagy fúrt lyukkal. Igazán szép darab. Több mint 4000 éve készülhetett, amikor már ismerték az első fémet, a rezet, de csak nagyon keveseknek jutott abból készült szerszám vagy fegyver, inkább ékszereknek használták. Munkaeszközeiket az akkor élő emberek csontból és kőből készítették. Nagy munka lehetett egy ilyen kőbalta kiformálása. Ütögetéssel nagyjából kiformázták, és csiszolással nyerte el 12