Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

kerültek — újabb lendületet adtak a mezővárosi fejlődésnek Mialatt a feudalizmus Európa perifériáján rendezte sorait, településhálózatunk — és ezen belül városhálózatunk — középkorias formában éledt újjá. Még a földesúri kötöttségtől szabaduló mezővárosi jogállás önkormányzatiságot megtestesítő eleme is részben erre utal. A XVIII. század végén városaink nagy része kis körzetek szerény méretű piacközpontja illetve kézműipari centrum, kulturális szerepkörrel. A XIX. század második felétől uralomra jutó tőkés gazdasági — társadalmi rend azonban a településhálózat fejlődésének igen fontos forrásává vált. A mezőgazdaság tőkés átalakulása, az agrártermékek kereskedelme, tömegesen jelentkező szállítási igénye, feldolgozása, a bank- és hitelélet intézményeinek rohamos ütemű kiépítése, továbbá az ezekkel párhuzamosan kiépülő polgári igazgatás ,,centrumigénye" — mind városfejlesztő hatású tényezőnek bizonyult. A településhálózat hierarchikus rendeződése lendületet vett, bár nem tudott lépést tartani az igényekkel. A településhálózat központi hely-állományának tagjai felértékelődtek: a jogi, a funkcionális és a társadalmi-gazdasági-funkcionális városkategória mindinkább szétvált. A településhálózat elemei közötti differenciálódás, a város és a falu közötti funkcionális különbség mind erőteljesebbé vált. Egyre inkább elkülönültek a központi, más településeket is vonzó, a társadalmigazdasági teret szervező helyek (városok), illetve a helyi lakosság ellátására és a helyi erőforrások hasznosítására rendelt települések (falvak). Mindez a folyamat természetesen nem ment gyorsan, zökkenőmentesen. Különösen hazánkban nem, ahol számtalan kedvezőtlen tényező zavarta, tette sajátossá városhálózatunk alakulását. Az viszont nyilvánvaló, hogy a modernizálódás, a gazdasági tér szerveződése kikényszerítette a városhálózat differenciálódását, hierarchikus rendjének kialakulását. Az ország számos területén, például az Alföldön a városfejlődés feltételei különbözőek, mivel a várostól függő vidék falusi településszerkezete is fölöttébb eltérő. Az Alföld nagy részén a „szabályos" faluhálózat hiánya vagy hézagos volta, a tanyás gazdálkodási-települési rendszertől támogatott nagyfalvas, mezővárosi településszerkezet az alföldi települések jelentékeny hányadában kedvező feltételeket teremtett a városi szerepkör egyes összetevőinek megtelepedéséhez. 8