Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

Am ugyanez a tényező a városi szerepkörök szétforgácsolódását is elősegítette. A központi szerepkörű települések így egymás növe­kedését, városiasodását is hosszú ideig korlátozták, gátolták, le­fékezve és szűk keretek közé szorítva a településhálózat hierarchi­zálódását. Bár az Alföld településhálózatának „hierarchizálódása" vagy a különféle „fejlesztési" koncepcióktól inspirált „hierarchizálá­sa" általában is vontatottan haladt, még ezen belül is akadt egy igen jellegzetes terület. A Miskolc — Nyíregyháza — Debrecen — Békés­csaba — Szentes — Szolnok — Eger közötti terület településhálózata ugyanis egyrészt a kisvároshálózat feltűnő fejletlenségével tűnt ki hosszú évtizedekig. Ugyanakkor a központok hierarchizálatiansága és a horizontális tagolódás bizonytalansága is felkeltette a település­tudomány érdeklődését. Ezen terület egyik jól elkülöníthető térsége a Közép-Tiszavidék (BELUSZKY P. 1981),: a Mezőcsát — Tiszaújváros — Polgár — Balmazújváros — Kunhegyes — Heves által határolt terület. A négy megyére kiterjedő, napjainkban mintegy 176—178.000 lakosú, 3328 km 2 -nyi kiterjedésű, 72 települést magába foglaló térség természeti­táji adottságokat tekintve természetföldrajzi egység. Ez az árterekre és árvízmentes térszínekre kiterjedő természetföldrajzi középtáj vizs­gálatunk során kiegészült néhány, a medenceperemi hordalékkúp­síkságra eső településsel (Heves és Mezőcsát környékén). A termé­szetföldrajzi-táji hasonlóságokon túl viszont ez a térség belső kohé­zióval nem rendelkezik: a közép- és nagyvárosi vonzásviszonyokat a dezorientáltság jellemzi. Még egyes speciális jellemzők kiragadásával (pl. gazdálkodás, területi kiváltságok) sem alkalmazható itt a „törté­nelmi táj" (FARAGÓ T. 1984) megjelölés. Az azonos táji adottsá­gok mellett a ,,határzóna jelleg", a ,,megyehatár menti fekvés", a társadalmi-gazdasági hátrányok évszázados érvényesülése jelenti a térség legfontosabb közös jellemzőjét. A napjainkra „történelmi válságterületnek" minősíthető (TATAI Z. 1992) térségben a településhálózat alakulására igen sok tényező hat Az évtizedek óta jellemző, átlagtól elmaradó életkörülmények, a népességállomány kedvezőtlen ismérvei (KISS É. 1992) hátrá­nyosan befolyásolták a térség városainak fejlődését. Mindezek azon­ban talán önmagukban nem eredményeznének torzulásokat. A Közép­Tiszavidék jelentős részén ugyanis adott a szabályos faluhálózat. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom