Vadász István: A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX–XX. században – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 54. (1995)

Tiszafüred, Heves és Mezőcsát környékén például kis-, közép- és nagyfalvak keverednek, jóllehet természetesen nem mindig szabályos földrajzi eloszlásban. Dél-Borsodban a kisfalvak vannak többségben, Hajdú-Bihar megye Tisza menti részén viszont az egykori uradalmi központokból kialakult, nem önálló közigazgatási egységet képező apró- és kisfalvak egy-egy nagyobb lélekszámú települést vesznek körül. Van viszont egy roppant súlyos, közös tényező, a forgalmi zártságot is hangsúlyosabbá tévő „belső periferikus fekvés" (TÓTH J. 1992, SÜLI-ZAKAR I. 1991). A Közép-Tiszavidék jelzett területén ugyanis a közigazgatási beosztás immár évszázadok óta rendkívüli labilitást mutat. Az egykori középfokú közigazgatási területi beosztás gyakori, már-már alig követhető módosulása nem egyszer megye­határ-változással is párosult. Ám minden újabb megyehatár-rendezés ugyanazon eredményre vezetett. A megyeszéli fekvés a csaknem megyényi méretű térség számára mindenkor állandó maradt, legfel­jebb az éppen aktuális megyeszékhely került közelebb vagy távolabb (VADÁSZ I. 1985). Dolgozatom tehát 9 közép-tiszavidéki központ (Abádszalók, Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsát, Tiszafüred, Polgár, Poroszló és Tiszaújváros) szerepkörének vizsgálatával foglalkozik. A 9 közép­tiszavidéki központból a 7 egykori „kismezőváros" (Heves, Kun­hegyes, Kunmadaras, Mezőcsát, Tiszafüred, Polgár és Poroszló) soha nem tartozott az igazi, alföldi mezővárosok közé, ámbár az óriási határú Polgár itt is kivételt jelent. Központtá válásukat azonban olyan természetföldrajzi, társadalmi, gazdasági tényezők befolyásolták, ame­lyek sok vonatkozásban hasonlóak. A központok fejlődésére illetve visszafejlődésére ugyanakkor a XIX. század második felétől meg­szerveződő középfokú közigazgatás eltérő mértékben hatott (pl. ekkor lett Abádszalók járásbírósági székhely). Tiszaújváros pedig az új keletű iparosítás nyomán lett város. A Közép-Tiszavidék városfejlődésének elemzése így szükség­szerűen igényli a történelmi visszatekintést. Úgy tűnik, egy közel kétszáz esztendőre kiterjedő áttekintés lehetővé teszi, hogy feltárjuk a településhálózat, és ezen belül a városhálózat változását jellemző alaptendenciákat a Közép-Tiszavidéken. A térség településállománya ugyanis a XVIII. század közepére, 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom