Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

lejtésű nyolcszótagos sor (а Kalevala és a Kalevipoeg ritmusa is hasonló), a gondolatritmus, az alliteráció és azonos az ún. runó előadásmód. (A runó előadásmódnál az előénekes és kisérő egymás mellé, vagy egymással szemben ül, kezüket összekulcsolva hajladoznak az ének ritmusára. Egymásnak felelgetve, dalukat rendszerint pengetős hangszerrel, kantelével kísérik.)

46 Bár Európában a fejlődésben viszonylagosan előbbre jutott finnek Kanteletárja lett népszerűbb, az észt anyag elsődlegessége és forráshitele történeti-folklorisztikus kutatásokkal bizonyított. Ahogy az ős-észtek, úgy talán dalaik is csónakra ülve indultak a Finn-öböl északi partjaira, vándoroltak a tóhátságra, Pohjola sziklás vidékeire. Nemcsak a nép, de dalkultúrája is ősibb, mint a testvér finnek költészete. A lírai versek legnagyobb része merengő, bánatos. Nem egyszer végletes indulatok, elsősorban a kétségbeesés törnek fel soraikból. Különösen megkapóak a vándorlegények, árvák panaszai, akik meleg szülői otthont, a nyugtot adó téli falusi szállást sóvárogják. A magyar mesék legkisebb vándorló királyfiai jelennek meg itt előttünk; a küzdő, akaró nép tipikus képviselői. De ez a leverő szomorúság nem örökös. A természet gyermeke kevéssel beéri, örül a szép vetés zsendülésének, a tavasz örömeinek, madarak énekének, a hű élettársnak. Leányok legényekkel cicáznak, pajkos nevetés veri fel az egyébként komor alaphangú ritmus egyhangúságát. Bizonyságául annak, hogy a nép a súlyos élethelyzetekben is őrzi egészséges életösztönét, józan humorát. Az észt dalok hosszú időn át csiszolódtak, míg mai formájuk kialakult. Ez a mai forma azonban tökéletes. Bámulatra méltó az a finom poétái gyöngédség és aprólékosság, amely ezeken a verseken át- meg áthúzódik. Néha az az Lap a lübecki Dóm-templom dékánjának, Johannes BRAND-nak naplójából. A feljegyzés 1525. november 8-án kelt egy észt nyelvű könyv elkobzásáról 46 TELEKI P. (szerk.): 1978. 283—306. p. — SZOMJAS-SCHIFFERT Gy. 1976. 1—2. 42