Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

ÖSSZEGZÉS E forrásaiban, forráskezelésben rendhagyónak mondható dolgozat az észt kultúra nemzetformáló és nemzetmegtartó szerepével foglalkozik. A kultúra mindenütt valójában a közösség megtartását, fennmaradását szolgálja, s az emberiség eszköze, hogy emberi életet, olykor az ember számára még elviselhető életet teremtsen.

220 A kultúrának minden közösségnél, így a nemzetnél is megvan ez a fontos szerepe, de az észteknél szerencsésebbeknél sok mással is kiegészül. Mint már írtuk, ez a dolgozat arra példa, hogy a népi és nemzeti kultúra milyen erőt képviselhet, mennyire komoly tényező lehet még az új és legújabb korban is. Segítségével megteremtődhet a nemzet, a nemzet államisága is, természetesen megfelelő történeti és politikai szituációban, s megfelelő, ezt eszmévé és valós minőséggé emelő társadalmi réteg kialakulása esetén. Az észteknél ez a társadalmi réteg az értelmiség volt. Ez a vékony, de a 19. század elejétől egyre erősödő, tudatos társadalmi réteg képes volt arra, hogy az észt kultúrát a népi kultúrából magas szintű, európai mércével is mérhető, a legmodernebb kortárs művészeti irányokat is elérő, karakteres kultúrává emelje. E folyamat egyben megteremtette magát az észt nemzeteszmét és valós nemzetet is, amely egy számára kedvező történeti szituációban létrehozta az észt nemzetállamot is. A munka a kultúra egyes területeit aprólékosan vizsgálta, s közben tartózkodott bármiféle általánosítástól, átfogó következtetés levonásától is. Most azonban túl kell lépnünk ezen, s legalább a legfontosabb jellemzőket összegeznünk kell, s ugyancsak fontos, hogy elhelyezzük az észt sajátosságokat egy tágabb fogalmi és térségi tablón is. A 20. századi észt kultúra Európa legkarakteresebb nemzeti kultúrái közé tartozik, hisz néprajzi szempontból közvetlenül a népiből (parasztiból) alakult ki. Az észt parasztság által hosszú évszázadokon át megőrzött, s ugyanakkor más etnikumok paraszti kultúrájától (lett, litván, svéd, orosz) elkülönülő, de a Baltitérségbe sok vonatkozásban beilleszkedő, az idegen eredetű (német, svéd, orosz, litván és lengyel) felsőbb osztályokétól élesebben elhatárolódó népi, főként szellemi kultúra jelentette a modern észt nemzeti kultúra közvetlen forrását. 220 KROEBER, A. L.—KLUCKHOLHN, C, 1982— HULTKRANTZ, A., 1960. I. 181