Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Láthattuk ezt elsősorban az észt nemzeti eposz, a Kelevipoeg feltámasztásában, s hasonlóan az észt mese-, a zene-, a folklórművészet különböző megnyilatkozásai (viseletek, hímzések, szőttesek, fafaragások, ötvösmunkák) esetében, s más műfajoknál is, amelyek nem közvetlenül, hanem már a begyűjtött folklór alkotásokból nyerték szellemiségüket, vagy témájukat (színház, film, festészet, grafika). Ezt a történeti folyamatot azonban közelebbről is szemügyre kell vennünk, s fogalmait is értékelnünk kell. A korábbi kísérletektől eltekintve a magyar történetírásban és néprajzban e kérdésfelvetésnek meglehetősen nagy múltja és gazdag irodalma van. 1937-ben jelent meg többek között — mert Európában a nacionalizmus a fajkérdéssel is összefüggésben kulcsprobléma volt —, Joó Tibor rövid, tisztázásra törekvő történetfilozófiai tanulmánya, amelyet rövidesen könyvvé érlelt, s elmélyített, s amely a magyarság és Európa nemzetértelmezésére ad választ szellemtörténeti megközelítésből."

1 Ezt követte Szekfü Gyula szerkesztésében a sokszerzős „Mi a magyar?" című kötet, amely irodalmárokat, teológusokat, történészeket, néprajzosokat, s több más tudomány képviselőjét is megszólaltatott.

222 Ezután ezeket meghaladó munkák nem jelentek meg hosszabb ideig. Bibó István politológiai (ma így mondjuk) munkái ugyan a tisztázás igényével íródtak, de mégis ezek minden általánosságuk és mai érvényük ellenére is konkrét kérdésekre keresik a választ. A hatvanas évek elején azonban a marxista történetírás is megmozdult ezügyben, hiszen élő kérdésről, a nemzetiségek helyzetéről volt szó, s állást kellett foglalni. Molnár Erik munkái olyan (irányított!) vitát indítottak, amelyből mégis — mert komolyan vette a résnyire nyíló lehetőséget —•, Szűcs Jenő munkái nőhettek ki, s amely ma is alapját jelenti az efféle tájékozódásnak."" Természetesen mind Nyugaton, mind Keleten, főként a Szovjetunióban antropológusok, etnológusok, illetve történészek és etnográfusok egyaránt foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel a legkülönbözőbb szempontból (egyes népek története, identitása vagy átfogó, elméleti kérdések) oldaláról közelítve, s hatalmasra nőtt irodalmuk.

224 Mi most a magyar és külföldi munkákból — minthogy nem kívánunk kérdésben elvi módosítást benyújtani —, s a gazdag irodalomból azt a néhányat választjuk ki, amelyet egyetértőleg használhatunk fel, s értelmezhetjük segítségükkel az észt folyamatot is. A nacionalizmust, a nemzet és a modern nemzetállam fogalmának kialakulását a történetírás egyértelműen 18. századi terméknek tekinti, s olyannak, amely Nyugat-Európa természetes viszonyaiban és történeti folyamataiban gyökerezik. Joó Tibor sajátos nézőpontja szerint a hagyományos, keleti típusú magyar nemzetfelfogást a 18. század végén váltotta fel a nyugati eszmerendszerben 221 JOÓ T., 1937. — Uő: 1939. 222 SZEKFÜ GY„ 1939. 223 MOLNÁR E., 1960. — Uő: 1962. — SZŰCS J., 1974. 224 Vö: BROMLEJ, J. V., 1976. 182