Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
a filmszínházak államosításának kérdése, ennek érdekében meg is tették az első lépéseket: a műsorok összeállítását az Észtországi Tanács VB mellett működő iskolai irányítótestület feladatává tették. Észt filmesek ekkori forgatásairól nincsenek ismereteink, azt viszont tudjuk, hogy petrográdi filmesek filmaszalagra rögzítették az észtországi események néhány epizódját, így például az 1918 novemberében zajló Narva környéki harcokat, a vasúthelyreállítási munkálatokat, illetve néhány utcai jelenetet, életképet a korabeli Tartuban. 193 A két tallinni fotós, illetve ekkor már filmes testvérpár 1920-ban megalapította az első észt filmvállalatot, az ,, Estonia Film"-et, amely 1932-ig működött. Az ő csoportjuk bocsájtotta ki az első filmhíradót is, amelyet aztán 1932-ig nagy rendszerességgel 117 követett. A stúdió vezetői megkísérelték a játékfilm gyártását is, ez azonban az elégtelen technikai felszereltség miatt nem sikerült. így a filmesek a kor akkori eseményeinek megörökítésére (katonai díszszemlék, diplomáciai fogadások, szépségversenyek stb.) vállalkozhattak csupán. Mivel az egyéni elképzelések megvalósítására — anyagiak híján alig volt lehetőség az „Estonia-Film" vállalaton belül, 1925-ben a MÄRSKA testvérek külföldre mentek s ekkor a társaság tevékenysége alapvetően a külföldi filmek bemutatását jentette. Hollywood és a német „UFA" Észtországban is létrehozta mozihálózatát, ami 1932-ben teljesen letörte és meg is szüntette az „Estonia-Filmet". Mengmentésére az észt kultúra jeles alakjai, P. PINNA színész és O. LUTS író, illetve a karikaturista GORI tettek ugyan kísérleteket, PINNA színészi tehetségét mozgósította, LUTS „Tavasz" című regényéből „Joosep Toots, a bátor katona" címmel írt forgatókönyvet egy meg is valósult és maradandó értéknek bizonyuló MÄRSKA rendezte film számára, GORI pedig ugyancsak MÄRSKA-val fogózva sikertelen kísérletet tett az első észt multiplikációs film elkészítésére, de az „Estonia Film" vállalatot mégsem sikerült megmenteni. A vállalkozásnak azonban mégis nagy szerepe van az észt film történetében. Majd másfél évtized; ez jelentette magát az észt filmgyártást, hiszen rajta kívül csak kérész életű vállalkozások voltak, olyanok, mint a „Regina-film", a „Sirius-film", vagy a MÄRSKA melletti egyik legfigyelemreméltóbb B. KUUSBOCK 1923-ban beindított stúdiója, az „Észt Nemzeti Film", amely stúdió végzett növendékei 1924-ben elkészítették az első, egész estét betöltő, normál méretű játékfilmet, a „Múlt árnyai"-t. 194 A film operatőre ugyancsak MÄRSKA volt, s így a film nemcsak technikailag volt a kor színvonalán álló produkció, de azért is figyelmet érdemel, mert megteremtette a történettel az észt játékfilmek mindmáig legsikeresebb változatának, a történelmi kalandfilmnek az alapjait. Hiszen ez is, csakúgy, mint az észt filmgyártás mindmáig legsikeresebb drabja, az 1969-ben készült „Utolsó relikvia" (Magyarországon „A lovag végakarata" címmel forgalmazták), az észt történelembe ka193 K. K.ASK—H. KÖRVITS— I. KOZENKRANIUS: Teatr, muzyka, kinő. In:" (főszerk. V. MAAMÄGI): Istoriâ Estonskoj SSR. III. (S marta 1917 goda do nacala 50-h godov). Tallinn, 1974. 237. p. 194 Ua. 524. p. 162
