Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Richard SAGRITS, E. VIIRALT foglaltak helyet. A Szövetség mellett megkezdte működését a Művészek Szövetkezete is. Ez segítette a művészeket abban, hogy műtermeket, megbízásokat kapjanak, megnyitotta az értékesítéssel foglalkozó szalonokat, kiállításokat szervezett, ellátta a művészeket a szükséges anyagokkal. A Szövetkezet foglalkozott a folyamatban lévő megrendelésekkel, különböző ünnepségekre az épületek dekorációjával; plakátokat, meghívókat készíttetett. Ezt a funkciót később a Művészeti Alap vette át.

174 A német megszállás idején becsukták a szovjet korszak művészeti intézményeit, megszüntették szervezeteinek működését. Művészeti kérdésekkel az észt önkormányzat népművelési igazgatóságának művészeti osztálya foglalkozott. A Jaan KOORT Iparművészeti Intézet 1941-ben átalakult Felsőfokú Művészeti Intézetté, de az oktatás egyre akadozott. Olyan mértékben, hogy 1943 őszén a képzőművészeti szekció teljesen bezárta kapuit. A korlátozó intézkedések egyre akadályozták a munkát. A háború sok művész sorsába tragikusan szólt bele. Andrus JOHANI és Kaarel LIIMAND fegyvert fogtak a németek ellen. JOHANI-t letartóztatták és kivégezték, LIIMAND 1941. augusztusában a harcok közben esett el. A Vörös Hadsereg soraiban harcoltak P. AAVIK és V. LÓIK. Fegyverrel a kezében halt meg Joosep KARELL is. A többiek: Aino BACH, Richard SAGRITS, Enn ROSS és Ferdi SANNAMEES pedig a szovjet hátországban dolgoztak. Azok a művészek, akik a megszállt Észtországban maradtak, igyekeztek megőrizni alkotói szabadságukat és folytatni munkásságukat. Ám ez egyre nehezebben ment. Nyomasztó hatással volt a művészekre Arkadio LAIGO és Nikolai KUMMITS letartóztatása és 1944 őszén történt kivégzése. A fasizmus áldozatául esett Karl PÄRSIMÄGI is, akit Párizsban tartóztattak le, majd 1942 júliusában az auswitzi koncentrációs táborban elpusztítottak. Másokkal a nélkülözés, az éhezés végzett. A háború éveiben egymásnak is ellentmondó, bonyolult okok miatt a művészek sora hagyta el Észtországot.

175 A háború után átszervezték Észtország művészeti életét. Még 1943-ban, a hátországban újraalakították Szovjet-Észtország Művészeti Szövetségét, amelynek tagjait a fronton harcoló és az evakuált művészek alkották. Az első feladat az alkotó erők összegyűjtése, a háborús károk felmérése, a művészeti élet újraszervezése volt. 1944 őszén Tartuban megnyitották az Állami Művészeti Intézetet, ahol a pedagógiai munkát a „PALLAS" volt tanárai közül A. STARKOPF, A. VABBE és A. VARDI látták el. A fiatalabbak közül is többen bekerültek a tanári karba, így Johannes HIRV, Elmar KITS, Alfred KONGO, Juhan PÜTTSEPP, Martin SAKS. A „PALLAS" utódját 1950-ben egyesítik a tallinni Állami Iparművészeti Intézettel. Ma ebben az intézetben a festészet, grafika, szobrászat mellett helyet kapott a kerámia, üveg, divat- és díszítő textil, bőr, fém és fa művészi megmunkálásának oktatása. Valamint katedrája van az építőművészetnek és az utóbbi években a designe-nak is. Tulajdonképpen ezzel az új, „Észt SzSzK 174 R. LOODUS. 1968. 175 E. RATNIK. 1966. 9—10. p. 142