Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
Egyesült Állami Művészeti Intézete" néven Tallinnban induló művészeti intézménnyel megszűnik a tartui művészeti centrum és a művészeti élet lényegében áttevődik a fővárosba. (Tartuban csak középfokú képzés folyik, kivitelező mestereket és alkalmazott középkádereket bocsájt ki a tartui művészeti iskola.) Átalakul a képzőművészet arculata. A szovjet korszak más igényekkel lép fel a művészettel szemben, így például fellendül az emlékműszobrászat. 176 Míg az észt plasztikai tevékenység megteremtői a portré műfajában, figurális kompozíciókban általában egyalakos megoldásokkal dolgoztak, a nagyobb megrendeléseket pedig a síremlékek jelentették számukra, addig az új időszak szobrászatában a tehetség fokmérője, a hivatalosan megrendelt emlékművek plasztikai megoldása volt. Csak néhány jelentősebb művet említsünk erről a területről; a tallinni felszabadulási emlékművet Enn ROOS és Arnold ALAS építész készítették. Jelentős mű Saaremaa szigetén Kingissepp városban az 1918as felkelés áldozatainak tiszteletére emelt négyméteres, háromfigurás dolomit kompozíció, amelyet egy Endel TANILOO vezette művészcsoport állított fel. A német okkupáció alatt Tartu közelében legyilkolt ezreknek állít emléket a tragédia színhelyén Elmar REBANE emlékműve. A tallinni Toompea oldalán áll Aleksander KAASIK munkája, amelyet az I. Szakszervezeti Kongresszus meggyilkolt észt résztvevőinek szentelt. Tehumardi-ban állították fel Allan MURDMAA, építész, Matti VARIK és Riho KÜLD szobrászok emlékművüket, amelyet a II. világháború harcai között is különösen emlékezetes Saaremaa-i tragikus ütközet emlékére emeltek. S említsük meg a monumentális szobrászat egy másik, az élet igenléséből fakadó, a jelennel foglalkozó csoportjának egyik kiemelkedő darabját, a dolgozó embernek szentelt „A munka tisztelete" című kétfigurás kompozíciót. A szobrász Olev MÄNNI és az építész Udo IVASK Kohtla Järve-ben, az Emlékmű Tehumardiban (1967) 176 L. SOONPÄÄ (összeáll.) 1967. i. m. 143