Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

A század első harmadának sokszínű stiláris palettáján Roman NYMÁN a dekoratív szimbolizmust műveli. Szélesebb körben hat, s a festészet későbbi időszakához szorosabban kötődik a klasszikus impresszionizmus múlt századi hagyományainak továbbvitele. Ide kapcsolódik Paul BURMÁN, aki ebben az időben vásznain városképeket, csendéleteket, tájakat örökít, valamint Villem ORMISSON és Johannes GREENBERG is. Mellettük egyre inkább teret követelnek a francia műveltségő fiatalok, akik a „PALLAS"-ban végzett tanulmányaikat Párizsban egészítették ki. Itt egész szemléletük megváltozott, a francia l'art pour l'art esztétikai elvek szerint alakult. Felfogásukat életöröm, dekorativitás, a színek és formák kompozíciót meghatározó, a tartalom drámaiságát mellőző, elsősorban a festészet vizuális szempontjait szem előtt tartó irányok jellemzik. Ebből adódóan képeik tárgyául elsősorban tájak, csendéletek, aktok, enteriőrök kínálkoztak. Legjelesebb képviselőjük Aleksandr VARDI, Kristjan TEDER, ADAMSONERIC, Jaan GRÜNBERG és a tőlük némileg különböző Karl PÄRSIMÄGI, aki Matisse festészetének jellemzőit honosította meg az észt képzőművészetben. Sajátos csoportot alkottak ebben az időben a művészeti életen belül Kaarel LIIMAND, Nikolai KUMITS és Andrus JOHANI, akik zsánerjeleneteikben a társadalom igazságtalanságait érintették, képeik gyakran nyílt szociális tartalmakat hordoztak. Tematikájukat a parasztok, munkások életéből merítették, sötét-világos Eerik HA A MER: Vakok (olaj, 1938) 138