Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

következetesen realista jelleget ölt. A rajz és a festészet stílusa sokkal szabadabb lett és megnőtt az érdeklődés a tájképek és a falusi életmód iránt. (Például a Paul és Kristjan RAUD testvérpár és mások munkáiban.) A 19. század fordulóján fontos és radikális változások zajlottak az észt képzőművészeti életben. Az urbanizáció, illetve az észt értelmiség szerepének megnövekedése miatt az észt művészet előtt addig soha el nem képzelhető lehetőségek nyíltak meg. Ezek egyike volt az 1905-ös forradalmat előkészítő demokratikus eszmék terjedése, amelyhez a fiatal művésznemzedék teljes erővel kapcsolódott. A forradalom bukása után is ezekből az eszmékből táplálkoztak, ez vezérelte az észt nép számára közeli, érthető művészet megteremtésének és művelésének gondolatát is. E törekvésnek köszönhetően megnőtt a művészek száma is, mert a korábban külföldön dolgozók is hazatértek, odahaza kezdtek el — ha nagyon szűkös körülmények között is — dolgozni. Megalakultak az első művészeti iskolák észt földön is és létrejöttek az első képzőművészeti kiállítások. Az észt művészet erősödésével egyidejűleg megindult az addig domináns balti német művészek visszaszorulása, helyükbe egyre nagyobb számban és egyre jelentősebb egyéniségekkel észt művészek léptek. Változtak a művészeti-esztétikai elvek is. Jelentősen háttérbe szorultak az akadémikus kánonok, a figyelem egyre inkább a nemzetközi irányzatok felé fordult. Az „Ifjú Észtország" irodalmi csoporttal való közös nyelv kialakítása a képzőművészeket is erősen befolyásolta. A pályakezdő művészek, akik korábban Péterburg felé orientálódtak, most Párizsba, Norvégiába, Finnországba és Németországba mentek tanulni, s művészetük Van Gogh, Munch, Gauguin, Klimt, Hodler, Gallen-Kallella hatása alatt alakult. Az orosz művészethez kötődők sem a régi iskolát követték már, hanem Repint és Bilibint. Ennek a nyitásnak a hatása érezhető az észt művészek ez idő tájt született művein is. Jellemző lett a dekorativitás, a színek kölcsönhatásának intenzívebbé válása, a sziluettek felerősödése, a zárt formák gyakoribb megjelenése, a kompozíció ritmusának megváltozása. És az, hogy finn és norvég példák hatására egyre több műben és egyre több művész fordul előszeretettel a népművészethez. Az első negyedszázad nyugtalan korszaka kedvező volt a különféle művészeti irányzatok és csoportosulások kialakulása, működése számára. A század elején az észt képzőművészetre is az expresszionizmus, a kubizmus, és bizonyos mértékig a futurizmus hatottak. De csak ritkán jelentkeztek tisztán, leginkább külső jegyeik, néhány jellegzetes elemük tűnt fel elsősorban a fiatal, főként ellenzéki művészek munkáin. Ők ugyanis a hivatalos kultúrpolitikát, a maradi közízlést a konzervatív akadémizmussal azonosították, szemben a legújabb művészeti irányzatokkal, amelyek számukra a politikai ellenzékiség művészeti megfelelőjét jelentették. S miután a kultúrpolitikai harc és a művészeti modernizmus ily módon folyamatosan összekapcsolódott, ezeknek a fiatal alkotó csoportoknak az avantgardizmusa a következő évtizedben is megőrizte a formai tisztaságot, frissességet. 134