Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

E korban a legaktívabb erők a „PALLAS" társaság és intézet körül sűrűsödtek. Az előző korszak mesterei közül velük elsősorban Nikolai TRIIK és Konrád MAGI álltak kapcsolatban. A fiatalok közül hozzájuk csatlakozott Ado VABBE, Villem ORMISSON és egy rövid időre Peet AREN. Valamennyiükre a német művészet volt hatással, ami K. MAGI-nél a legszembeötlőbb. Az 1918—20 közötti sötét tájainak égboltjain felfelvillanó fények nem egyebek, mint a német expreszszionizmus egyenes tükröződései. A néhány évvel később készült Capri-, Velence-, Roma-látképek ugyan- Ants LAIKMAA: Az öreg Aitsam ilyen sajátosságokat mutat- (pasztell, 1904) nak. Jellemző, hogy a „PALLAS" idősebb művészeit elsősorban az I. világháború végén jelentkező expresszionista csoportok befolyásolták. A. VABBE alkotóvá formálódása az I. világháború végén következett be Münchenben, Kandinszkij és a Blaue Reiter csoport hatására. Új témát hozott az észt képzőművészetbe clown-jaival és színpadi jeleneteivel. Hasonló expresszivitást mutatnak P. AREN városképei, nála azonban Vabbétől eltérően, nagyobb szerepet kap a dekorativitás. Az 1923-ban alakult „Észt Művészek Csoportja" a francia kubizmus és konstruktivizmus hatását mutatja. Geometrikus formákból épített kompozícióikkal a festészetbe több racionalizmust hoztak, mint bármikor korábban. A csoport legjelentősebb művészei Arnold AKBERG, akinek munkásságában a formák ritmikus kompozíciója dominál. A csoport másik vezető művésze Märt LAARMAN aki szárazabb, racionálisabb fogalmazásával, konstruktivizmusának monumentalitásával tűnik ki. A „PALLAS"-ból indult fiatalok közül a kubista vonalat K. VEEBER és A. LAIGO képviselték. Az „Észt Művészek Csoportja"-nak tevékenysége tipikus jelensége volt az 1920-as évek művészetének. Az évtized végére a kubisták irányzata gyengülni kezdett. A változás legvilágosabban Eduard OLE munkásságában mutatkozik meg, akinél a geometrikus formákat természetközelibb, realisztikus ábrázolás váltotta fel. Ez a valósághoz való közeledés nemcsak a kubistákat érintette, A. VABBE és P. AREN is a 135