Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

szempontjából szükséges megemlítenünk még Karl Ludwig MAIBACH festő, August Ludwig WEIZENBERG szobrász és Eduard Magnus JAKOBSON grafikus nevét. Utóbbi fametszést tanult és hosszú ideig Péterburgban, majd Szaratovban és Rigában dolgozott. JAKOBSON több mint kétezer művet készített, metszeteit észt újságokban tette közzé, illusztrációi elsősorban a bátyja, С R. JAKOBSON által kiadott könyvekben, tankönyvekben jelentek meg. Az 1860—90-es években termékenyen dolgoztak még Tönis GRENZSTEIN és Alfred HIRV festők, Amandus ADAMSON szobrász, valamint az észt realista zsánerfestészet történetében jelentős szerepet betöltő Gregor von BOCHMANN, Eugen DÜCKER és Oskar HOFFMANN. Utóbbi a düsseldorfi Művészeti Akadémián tanult, később Péterburgban élt. Az észt parasztok mindennapi életéből vett zsánerjelenetei festményei és grafikái között egyaránt megtalálhatók.

170 Az észt művészet első nemzedékének műveiben még a szépség klasszikus ideálja együtt jelentkezett az akadémikus romantikával és a realizmussal. A realista törekvések a legnyilvánvalóbban KÖLER és MAIBACH munkáiban jutottak kifejezésre. WEIZENBERG műveit a későklasszicista, kissé romantikus és idealizáló stílus jellemzi. („Éva" 1889).

171 A. ADAMSON szobrászata sokkal realistább, tele van a barokk felfokozott dinamizmusával („Izgatott várakozásban" — a halászok életéből vett téma, 1897), a mitológiai témájú „Hajnal" és „Alkony" 1895, az allegorikus „A hajó utolsó útja" 1899, „Elmúlik az ifjúság" 1919 és a „Ruszalka" emlékmű 1902).'

72 A 19. század végén az észt művészet fokozatosan megszabadul az Amandus ADAMSON: Ruszalka akadémikus kánonoktol es (emlékmű, 1902) 169 M. EINER (összeáll.): 1976. 170 B. BERNSTEIN, i. m. 1964. 10. p. 171 L. SOONPÄÄ (összeáll.): 1967. 15172 T. NURK. 1959. -16. p. 133