Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

jében nálam gyógyítkozó pacienseimnek majdnem kétharmadától egy esztendő alatt megfosztottak, úgyhogy mindössze jelentéktelen számban maradtak."

122 Országos, sőt ekkor már a Kalevipoeg eposz összeállítójaként és neves folkloristaként külföldi hírnévnek örvendő kutató, s mégis csupán barátai, tudós kollegái pártfogó támogatásának köszönheti, hogy ki tudja védeni az ellene, s egzisztenciája megrontására indított támadásokat, s túlvészelve mindent, folytathatja kultúrtevékenységét. Saját életéből vett példázatát is bátorításként idézi levelében L. KOIDULA-nak, aki átvéve az első nemzedéktől a stafétabotot, mint a következő, az akkori fiatalságnak számító enthuziaszták egyik vezető egyénisége az elődök szelleméhez méltó nagy tettre: a nevezetes színházalapításra vállalkozik. Szükség is van a bátorításra ahhoz, hogy ugyanolyan merészen és körültekintően mint a korábbi nagyok, sikerrel végezze el vállalt feladatát. A merészség abban mutatkozott meg, hogy lényegében előzmények nélkül vállalkozik az észt nyelvű színjátszás megteremtésére, s ráadásul egy olyan korszakban, amikor már a komoly hagyományokkal rendelkező országokban is (Anglia, Franciaország, Németország, Oroszország) a válságba jutott színházak problémájával küszködnek, s éppen a mélypontról való kimozdulás foglalkoztatja a színház valamennyi hívét. " A körültekintés pedig mindenekelőtt abban, hogy a már meglévő, kiharcolt eredményekre támaszkodtak. Az elődök szervezőmunkáját az ekkorra gombamódra elszaporodó dalos egyletek hirdették, amelyek kiinduló góca az 1865-ben alapított „VANEMUINE" dalos társaság volt. "

4 Névadóul — a finnektől kölcsönözve — a finn pogány mitológia dal istenét, VÄINÄMÖINEN (finn) » VANEMUINE (észt) választották. Ez a dalos egylet nemcsak azért volt nevezetes, mert észt földön először biztosított a papság és más főhatóságok által is elismert olyan helyet a fiatalság számára, ahol összejöhettek eredetileg vallásos énekek népszerűsítése céljával, ám később korántsem csupán liturgikus énekeket énekelve, hanem a népdalgyűjtő mozgalom eredményeként feltárt eredeti észt népdalokat is egyre gyakrabban műsorra tűzve, hanem azért is, mert miként azt a balti bárók hamarosan, de már 122 Fr. R. KREUTZWALD: Tallinn, 1953. 176—177. p. A 130. sz. levél 1869. október l-jén Viruban kelt. A levélben említett Garlieb, Helwig MERKEL (1769—1850) publicista, egy sereg olyan mii szerzője, amely a Baltikum népeinek nehéz helyzetével foglalkozik. A jobbágyrendszer eltörlését felülről, azaz a cári kormánytól eredő intézkedésektől várta. MERKEL adta ki a „Provinzialblatt für Kur-, Liv- und Estland című újságot, 1828—1836 között, melynek Fr. R. KREUTZWALD is munkatársa volt. Erre utal az idézett levélben. — Az „Inland (Haza) Tartuban megjelenő folyóirat volt, amely 1836—1863 között egzisztált. A progresszív erők jobbágyrendszer-ellenes cikkeinek és az e körül kavargó vitáknak adott helyet. A küzdelmekben résztvevők különféle álláspontjai ütköztek itt meg német nyelven, hiszen rendszerességgel megjelenő észt nyelvű periodika ekkor még minden próbálkozás ellenére sem tudott napvilágot látni. — HOLMANN: — rouge-i protestáns lelkész, aki Fr. R. KREUTZWALD temetésén a gyászbeszédet tartotta. 123 Szerk.: VAJDA György Mihály: Színházi kalauz. Bp. 1962. — STAUD Géza: Max Reinhardt. Bp. 1977. 124 Aili SUUR: Tartu. Tallinn, 1971. 108. p. A „VANEMUINE dalos egylet összejöveteleihez a Jaama utca 14. sz. házban állandó helyiséggel rendelkezett. Ma itt a No. 3. óvoda található. 106