Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

mégis a visszafordíthatatlanság időszakában konstatálták is, a fiatalokat „...irányítani tudták, ...és istenellenes beszédeket tarthattak."

125 Jogilag az első jóváhagyott és engedélyezett észt társaság a tallinni „REVALIA" nevű dalos egylet volt, amely 1865-ben alakult a Szent Károly-templom mellett.

126 Ám igaza volt JÜRGENSTEIN-nek,

127 amikor a „VANEMUINE" társaság hatvanadik évfordulóján, 1925-ben a megjelentetett emlékalbumban a következőket írta; „Az a fontos, hogy a "VANEMUINE" vált az első észt társasággá, amely lökést adott és buzdított a különféle egyéb társaságok alapítására. Példájára hamarosan... megalakultak a földművelők dalos és zenés társaságai, később pedig a társadalmi szervezetek, közülük különösen nagy jelentőségük volt a nemzeti pénzügyi társaságoknak és intézményeknek... Észtország társadalmi életének bölcsője a „VANEMUINE" volt."

128 Sőt a társaság nemcsak mintája lett az országszerte megalakított dalos egyleteknek (Viljandiban a „KŐIT" 1869-ben,

129 Narvában az „ILMARINE" 1873-ban,

130 Pärnuban az „ENDLA" 1878-ban

131

), de 1869-ben annak az összésztországi dalos ünnepségnek a kezdeményezése és szervezése is a nevéhez fűződik, amelynek tradícióit — túllépve a 100 éves jubileumot is — mind a mai napig lelkesedéssel ápolják.

132 A „VANEMUINE" társaság valóban színhelye volt a balti bárók által joggal kifogásolt tevékenységnek is (hogy a „fiatalokat... irányítani tudták... és istenellenes beszédeket tarthattak"), hiszen itt mondta el az ismert demokrata, C. R. JAKOBSON három nevezetes hazafiúi beszédét, amelyek egyenes felhívások voltak a német bárók elleni harcra, s közülük az első alig három órával hangzott el az 1870-es észt nyelvű színházi premier után „Harc az észt szellemi életért" címmel és éveken át politikai programot jelentett a német földbirtokosok és az egyház elleni harcban.

13j A hatékony szervező munkát véletlen tény is segítette. A „VANEMUINE" dalosegylet alapítója ugyanaz a JANNSEN volt, aki kiadta és szerkesztette az első észt nyelvű újságot, a „Perno Postimees"-t (később „Postimees"), azt a nevezetes orgánumot, amely az észt demokraták kulturális és társadalmi mozgalmainak irányításában meghatározó szerepet játszott, s annyira olvasott és sokak által ismert volt, hogy szerkesztőjét újságja után az olvasók egyszerűen csak 125 Kaarel IRD: Leningrád, 1973. 62. p. 126 Összeáll.: Merike VAITMAA: Gosudarstvennyj ordena Trudovogo Krasnogo Znameni Akademiceskij Teatr Opery i Baleta „ESTONIA". Tallinn, 1874. 127 Összeáll.: R. KLE1S: Eesti avalikud tegelased. Tartu, 1932. 72. p. — itt ez áll: Anton Tonis JÖRGENSTEIN: Újságíró és kulturális területen ténykedő személy. Több kötete jelent meg, többek között a „Postimees 1857—1907" emlékalbum (1907), Goethe: Faust fordítása (1920), С R. JAKOBSON élete és munkássága (1925). 128 Kaarel IRD: i. m. 63. p. 129 R. JOOST: Viljandi. Tallinn, 1976. 20—21. p. 130 Sovjetszkaâ Estonia. Ènciklopediceskij spravocnik. Tallinn, 1979. 288. p. 131 R. ALLER: Pärnu. Tallinn, 1977. 38. p. 132 HUNFALVY Pál: Utazás a Balt-tenger vidékein. I. Pest, 1871. 134—136. p. — összeáll.: Aarne MESIKÄPP—Valdo PANT—Aran TAMARKIN: Laulusajand 1867—1969. Tallinn, 1969. 133 Ford.: BERECZKI Gábor: Első hazafias beszéd. Részlet. In: Az észt irodalom kistükre. Bp. 1969. 115—119. p. 107