Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
kísérletek változatos művészi színvonalat eredményeztek a század végén és az új század elején a tallinni előadásoknál; attól függően, hogy alkalmasint ki állt a társulat élén igazgatóként, illetve, hogy a szerződés szerint foglalkoztatott színészek felkészültsége milyen volt. Repertoárjukban továbbra is KOTZEBUE darabjai alkották a prózai bemutatók túlnyomó többségét, bár számszerűen elég jelentős volt a romantikus tartalmú vígoperák száma is." 3 A színházi bemutatók megszakítás nélküli sora, az ébren tartott érdeklődés azt eredményezte, hogy 1809-ben a színház állandó helyet kapott. Elkészült a Lai utca 1. szám alatti épülete, s ezzel a színház hivatásos színházzá vált. 114 Ahol továbbra is német nyelven, vegyesen mutattak be prózai és zenés darabokat. Ám alkalmankint észt nyelvű, erkölcsnemesítő művek is helyet kaptak a műsorban a felvonások közé iktatott közjátékok vagy tanulságokat összegező epilógusokként. A kutatás eddigi állása szerint az első teljesen észt nyelvű előadás 1819-ben hangzott el. Az ugyancsak erkölcsnemesítő tartalmú, „Aki csalni akar, megszégyenül" című darab szerzőjének kilétét homály fedi. Feltételezik, de bizonyítani nem tudják, hogy a mű az első észt színész, P. A. STEINSBERG adaptációja volt. Csakúgy, mint az ugyanebben az esztendőben bemutatott „Kaie Krapp misztériuma", illetve a STEINSBERG átdolgozásában színre állított „Permi Jago álma" (1824) Teljes bizonyossággal azonban az észt színháztörténészek nem tudnak nyilatkozni az első észt nyelvű darab átdolgozójáról, mert mások is foglalkoztak átültetéssel, hiszen közismert, hogy STEINSBERG Rigába történt távozása után is mutattak be észt nyelven darabokat. 115 Az 1819-es első észt nyelvű előadás új fejezete az észt színház előtörténetének, s egyben kétségtelen következménye azoknak a politikai változásoknak, amelyek Oroszországban a francia forradalom és a napóleoni háborúk idején lejátszódtak. A múlt század elejére Oroszország szellemi életében a szinte kizárólagos szerepet játszó balti németség mellett új erők, a számukban is mind jelentékenyebb orosz értelmiség egyre követelőzőbben jelentkezett. Az 1800-as évek elejére ezt az enyhültebb politikai és gazdasági helyzetet kihasználva az az észt nép, amely hétszáz év valóban létét veszélyeztető, nehéz időszakát túlélte, olyan lehetőségeket biztosított magának, mint egyetlen más nép sem Oroszországban: az 1816—1819-es, Baltikumra vonatkozó jobbágy törvények meghozatalát. S bár a reform, amely a Baltikum parasztjainak személyi szabadságát biztosította, gyakorlatilag nem került végrehajtásra, mégis jelentős volt. Lehetőség arra, hogy egyesek kiemelkedjenek a jobbágyi sorból, pétervári, tartui egyetemeken tanulhassanak, s polgári pályákon elhelyezkedve a későbbiekben népük érdekeinek képviselői, szószólói lehessenek. Ezek a régi szokás szerint még német nevet viselő értelmiségiek, KREUTZVALD, FAEHLMANN és mások voltak az elsők, 113 Szerk.: L. VÁLT—V. P AALMA— L- TORMIS: Theatre. In: Soviet Estonia. Land. People. Culture. Tallinn, 1980. 341. p. 114 Uo. 115 Szerk.: L. VALT—L. RAUDTITS—A. MIHKELSOO: Tallinn. Kratkij Ènciklopediceskij spravocïiik. Tallinn, 1980. 174. p. — Soviet Estonia. Tallinn, 1980. 341. p. 101
