Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
Majd augusztus 19-én „Az indusok Angliában" című háromfelvonásos vígjátékának megtekintésére gyűl össze a közönség, melyet Ihász Imre vagy Péry Ignác fordított. 109 A műsor gerincét — éppen a felét — KOTZEBUE darabjai alkották, melyek az akkori viszonyokat figyelembe véve az ősbemutatók után nálunk is viszonylag gyorsan színre kerültek. S hogy ez nem csupán egyszeri alkalom volt, s nem csupán egy véletlen eredménye, azt mutatja a következő esztendei debreceni szereplés. 110 Ekkor ugyanis ismét „...Kotzebue darabjai vannak túlsúlyban, valamint más német darabok, fordítások, magyarosítások..." 1 " S természetesen német nyelvterületen, ahol a fordítás, átültetés sem késlelteti és bonyolítja az adaptációt, még kedvezőbbek mind a számbeli, mind az időbeli arányok KOTZEBUE javára. Egyébként is ez idő tájt szinte állandóan műsoron van valamelyik országban egy-egy darabja, hiszen valósággal ontja őket: 211 színművet ír. Nemcsak vígjátékokat, amelyekkel hírnevet szerez magának, hanem megpróbálkozik a zenés műfajjal is. A 18. század végén ugyanis Észtországban megnő a zene iránti érdeklődés. A céhekben, sőt egyes magánházaknál is egyre gyakrabban adnak műkedvelő koncerteket. 1780-ban KOTZEBUE kihasználva ezt a zene iránti érdeklődést egy népszínművet ír, amelynek zenéjét a tallinni gimnázium zenetanára, E. A. V. GERSCHELMANN professzor szerzi. Az észt színjátszás története szempontjából KOTZEBUE-nak ez a darabja különösen nevezetes lesz, mert ebben a kis egyfelvonásos népi játékban hangzik fel észt beszéd színpadon első ízben, a német nyelv összefonódik a színműben az észt nyelvű dalokkal és dialógusokkal. 112 A pezsgő színházi életnek ebben a korszakában úttörő jellegű volt az a vállalkozása, amelyet a színházi sikerek előkészítésének, a publikum biztosításának érdekében végeztek. 1790-ben F. ARVELIUS összeállításában világi tartalmú könyv jelent meg észt nyelven „Josep Ramma könyve a támogatásról és segítségről" címmel, amelynek tízezer példányát ingyenesen bocsájtották az észt parasztok rendelkezésére, míg a többit árusították, s a bevételt a színházi alapok megteremtésére, az előadások költségeinek fedezésére fordították. A KOTZEBUE észtföldi munkásságával szorosan összekapcsolódott, 1784ben induló Revaler Liebhaber Theater több, mint tíz esztendeig, 1795-ig működött, s lényegében a „házi szerző és fundátor" Németországba való visszatérésekor zárta be kapuit. Felélesztésére több ízben kísérletet tettek, ám ekkor már nem műkedvelő alapon kívánták újból életre hívni, hanem állandósított formában. Ezek a 109 TA AR Ferenc: A kezdetektől 1874-ig, az intendatúra végéig. In: A debreceni színészet története (1866—1974). Debrecen, 1976. 18—20. p. A fordítók személyét az itt fakszimilében közölt címlap tünteti fel vagylagosan. 110 Uo. 1800-ig érvényes ugyanis a társulat Debrecennel kötött szerződése, s a színészek csupán azért térnek vissza augusztus végén Kolozsvárra, mert a cívis városban nem volt téli bemutatók tartására alkalmas épület. 111 Uo. 20. p. 112 Sovjetskaâ Estonia. Enciklopediőeskij spravoőnik. Tallinn, 1977. 304. p. 100
