Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

élt, s így önálló gazdálkodásra elvileg nem volt képes, alkalmas. Az országos elvek szerinti összeírások a hazátlan zsellér (subinquilinus) kategóriával vették őket azonosnak. Alapvetően az úrbéres vidékekről költöztek be az úrbéri függéstől mentes Jászkunságba, a nagyobb szabadság reményében, legális beköltözésüket azonban állandóan gátolták, nehezítették, az illegálisan beszökdösőket pedig (az őket rejtőkkel együtt) szigorúan büntették. Honosságot, s az irredemptusok közé történő átlépési lehetőséget mind nehezebben szerezhettek. V. Egyéb csoportok: A jászkun társadalomnak az említettek mellett voltak olyan rétegei is, amelyek nehezen választhatók el az irredemptusok, főként pedig a zsellérek tömegeitől. Ide sorolhatók a munkát vállaló, s időlegesen a Kerületekben tartózkodó külső törvényhatósági személyek (commoransok), akiknek bizonyos elkülönülésére Bánkiné Molnár Erzsébet hívta fel a figyelmet. Ezek az 1831. évi kerületi határozat értelmében az elöljáróságok tudtával, engedelmével beköltözött személyek voltak, kik ott rendszeresen adóztak, közterheket viseltek, s legalább tíz évig helyben lakván, magukat nem rovatták meg.

340 A jelek szerint ezek a zselléreknél kisebb állatállománnyal rendelkeztek, így előbb zselléri státust kellett szerezniük a társadalmi előrelépéshez. Részben ide sorolhatók a pásztorok, juhászok is, kik e csoport legvagyonosabb, "rangosabb" részét alkották.

3 l Zömük a gazdáknál vállalt éves szolgálatot, bár némelyikük már irredemptusnak minősült. A korabeli tudósítások szerint a cselédeknek, időszakos munkavállalóknak hosszú időn át jelentős részét adták az úrbéres vidékről beköltözött jobbágyok. 1786-ban a Jászságba főként Gyöngyös, Eger, sőt Nagyszombat vidékéről jártak munkára.

342 A kerületi limitációkban rendre megemlékeznek a tót kaszásokról. A XIX. században a Nagykunságban szintén említenek felvidékieket, főként Gömör megyéből.

343 Speciális, további vizsgálatot igénylő kérdés az egyes nótáriusok, honoráciorok, tanítók helyzete, akiket nem törvényszerűen fogadtak be lakosnak, s birtokosnak. A jelek szerint a nótáriusok zöme a Kerületekből került ki, bár nem feltétlenül az adott településről, sőt nemritkán más kerületből. Szentpéteri József kiséri lakos 1819-ben fülöpszállási jegyző volt.

344 Ezzel szemben az orvosok, mérnökök, gyógyszerészek jórészt külső törvényhatóságokból kerültek be, sőt 1845-ben a települések 54 orvosa közül 7 az osztrák tartományokból jött. Ekkor a 18 nagykunsági orvosból csak 5, míg a 18 jászságiból 3 származott a Kerületekből.

345 A tanítók a református nagykun településekre döntően Debrecenből érkeztek. 340 Bánkiné Molnár E., 1993. 58—59. 341 1777-ben Lacházán az összeírt 17 pásztor közül 8 bírt házzal, míg 9 zsellérnek minősült. Közülük 8 főnek volt állatállománya, általában 1—2 tehén, s borjú, ritkábban 3 is. Csak 4 személy bírt juhokkal, 3, 10—10, illetve 24 darabbal. Két főnek 1—1 lova is volt. PML Kiskunlacháza, tan. jkv. 1778. 85. 342 Fodor F., 1935. 450.p. 343 Kormos L., 1967. 105. 344 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1819. 4. fasc. 1387. sz. 345 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1846. 5. fasc. 1080. sz. 74