Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A cigányokkal kapcsolatban nemcsak a Kerületek, de a központi kormányszervek is számos speciális intézkedést hoztak. Ők alapvetően életmódjuk miatt különültek el a többi rétegtől, s azoktól a cigány eredető lakosoktól, akik földet váltottak, s redemptusokká, földművelőkké, kézművesekké váltak. Ezek — kis számuk és gyors életmódbeli asszimilálódásuk miatt — kikerültek ebből a sajátos kategóriából, s élesen tiltakoztak, ha őket oda sorolták.

346 A cigányság betelepedése a Kerületekbe már időszakunk előtt megindult, majd Mária Terézia 1760/6l-es rendelete nyomán némiképp felgyorsult. Mindazonáltal létszámuk korszakunkban a növekedés ellenére is minimális volt. 1768-ban a Jászkunságban 233 cigány családot írtak össze, összesen 703 fővel. Ezek a három kerület között arányosan oszlottak meg, bár a településeket tekintve már jelentős eltérések voltak.

347 Számottevő cigánynépessége volt ekkor Berénynek (94 fő), Félegyházának (93 fő), Kisújszállásnak (60 fő) és Karcagnak (58 fő). A cigányság még 1850-ben sem haladta meg a népesség 1,5%-át (2040 fő). Az átlagnál nagyobb a jelenlétük ekkor Fényszarun (3,2%), Mihálytelken (3,3%) Apátin (2,2%), Ladányon (2,2%), illetve Kunhegyesen (2,5%).

348 A kisszámú betelepített cigányság speciális helyzettel bírt. Házzal, s jószággal bírtak taxa ellenében,

349 ám a XVIII. század végéig a cigányokra vonatkozó országos törvényeket (egymás közötti házasodás tilalma, gyermekek elvétele, s más törvényhatóságba adása) is szigorúan betartották. Foglalkozási körük a kovácsmesterségtől a zenélésig, kupeckodásig, koldulásig terjedt. 1783-ban kimondták, hogy csak a házzal, földdel bíró tarthatja meg zeneszerszámait. A zenélésért 24 órára egy helyen maximum 3 forintot kérhettek.

350 Számukat regisztrálták, vándorlásukat tiltották, az alattomban beköltözőket azonnal kivetették. A koldusok a jászkun társadalom legalsó rétegének ugyancsak speciális csoportját képezték, kik általában nem rendelkeztek lakosi joggal. A redempciótól hivatalosan csak azt tekintették koldusnak, akinek a város koldulási engedélyt adott, s így regisztrálva voltak. Ekkor már a koldulás rendjét is aprólékosan rögzítették,

351 bár a koldusokkal utóbb a Helytartótanács 1776-os rendelete is részletesen foglalkozott. Az engedélyek kiadását mindinkább érdemekhez (hosszú 346 Huputzi György karcagi kovács 1819-ben panaszkodott a tanácsnál, mert őt azon okon, hogy cigány volna, ki akarják zárni a céhből. Jelezte, hogy a neve a céhváltáskor is szerepel, ősei pedig régi, jó szolgálatú lakosok, redemptusok voltak, kikről a cigány név már rég lekopott. A tanács erre megintette a céhet, s a céhmestereket. SZML Karcag, tan. jkv. 1818. jan. 19. 11. 347 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1771. D., Capsa VI., fasc. 2., No. 15. 348 Palugyay I., 1854. 349 Szabó L., 1966. 129—130.; Balogh Ö., 1992. 57—62. 350 ÇSML Kiskundorozsma, körlev. jkv. 1783. 189. 351 így Berény 1753-ban rendelte el a koldusok tizedenkénti összeírását. Mindenki hetente kétszer (szerdán és szombaton) a maga tizedében koldulhatott. Minden háznál térden állva egy "Üdvözlégyet és egy "Miatyánkot kellett elmondani, s az adományt "Méltóztassál Uram minden Velünk jó tévőkkel a Te Sz. Nevedért megfizetni az Örök boldogsággal formulával megköszönni. Az alamizsnát egymás közt egyenlően kellett elosztani. A betegnek kiadták a részét, ám a nem kolduló alamizsna nélkül maradt. Az adományok számára perselyt, élelemnek pedig edényeket kellett magukkal vinni. Misekor magukért, s a jótevőkért is könyörögniük kellett. SZML Jászberény, tan. jkv. 1753. nov. 5. 149. 2. sz. Ladányon 1842-ben a koldusoknak heti egy nap engedélyezték a koldulást. SZML Jászladány, tan. jkv. 1842. mára 5. 539. 59. sz. 75