Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
Szomszédgyáért felel" és ha a feljelentést elmulasztja, a "Feleletes Terhe rajta marad". 1247 A növekvő állami, kerületi és közösségi adók, kötelezettségek, közmunkák alóli kibúvásnak számos egyedi példája ismeretes. 1822-ben Szentmiklóson kiderült, hogy a 420 helyi redemptus családból 180 kivonta magát a közterhek viselése alól. Közülük 22 a Kerületeken kívül lakván semmi terhet nem viselt, 40-en igavonó állatot "személyes szolgálat elkerülése végett" nem tartottak, 35 fő csak ökröt tartott, hogy hámos lova nem lévén a forspontozástól mentesüljön, 18 a pusztákra költözött ki, 39 pedig a távol lévő szálláskertekbe. 1248 Ebben az évben Majsán 286 redempciós forintnyi tőkeföld birtokosai nem tartottak igavonót. 1249 1838-ban Alsószentgyörgyön arra panaszkodtak, hogy 469 ház közül 236 lemondott az igavonó jószággal való gazdálkodásról, mivel így a közterhek rájuk eső része jóval kisebb lett. Ezért kérték az igavonó nélküliek adóforintonként 4 krajcárral számolt helyi taxájának emelését. 1250 Félegyháza ekkor 8 krajcár szedését javasolta. 1251 A szegényebbek főként egyes tehetős lakosok aránytalan teherviselését panaszolták. Halason 1802-ben említették, hogy számos birtokos a földjein árendátorokat, s velük sok juhot tart, míg vonómarhát nem, s ezzel magukat kivonják a királyi szolgálatok végzése alól. Erre kimondták, hogy a juhos redemptus, irredemptus és árendátor személyek kötelesek vonójószágot tartani. 1252 1823-ban újra csak Halason panaszolták, hogy sok tehetős gazda hámosállatot egyáltalán nem tart. A tanács végül elrendelte ezek megbüntetését. 1253 Az igásállatot nem tartó redemptus lakosok megadóztatása a XIX. század második évtizedétől állandóan visszatérő témává vált a kerületi közgyűléseken is. Halason 1812-ben kitűnt, hogy 106 birtokost, 15 özvegyet és 24 birtokos árváit lehetne igavonó tartására kötelezni, kiknek birtokai a 7000 redempciós forintot is meghaladták. 1254 Alsószentgyörgy 1813-ban az ilyen esetekre minden pózna föld után 2, árvák és özvegyek esetében 1, míg külső birtokosoktól 3 forint beszedését rendelte el. 1255 Ebben az évben a Kerületek a külső birtokosoknál 18, a helyinél 12, míg az özvegyek és árvák esetében 6 krajcár fizetését mondták ki holdanként. 1256 Ezt követően a Kerületek 1823-ban úgy határoztak, hogy a külső helyeken lakó, s igavonót nem tartó birtokosok minden hold tőkeföld után 20, a heverő marhával sem bírók 12 krajcárt fizessenek a helyi kasszákba. Emellett a helyben lakó, sem igást, sem igavonót nem tartót is holdanként 8 krajcár fizetésére kötelezték. 1257 1827-ben Jákóhalma a külső birtokosok és 1247 SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1784. szept. 18. 393. 1248 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1822. febr. 11. 141. sz. 1249 BKML Kiskunmajsa, tan. ir. 1822/23. sz.n. 1250 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1838. febr. 19. 188. sz.; Uo. 1645. sz. 1251 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1838. ápr. 20. 97. 232. sz. 1252 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1802. nov. 27. 227. sz. 1253 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1823. jan. 18. 364. 8. sz. 1254 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. ir. 1812. Capsa U., Fasc. 127., No. 1. 1255 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1813. nov. 6. 124. 48. sz. 1256 BKML Fülöpszállás, körlev. jkv. 1813. 590—91. 200
