Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Az első két kategóriát döntően redemptusnak tekintve elmondható, hogy ezek a népesség mintegy 56%-át alkották. Figyelembe véve, hogy a mesteremberek nagyobbik fele földnélküli, azaz irredemptus volt, a redemptusok valós aránya a megadottaknál — a Jászkunság, az egyes kerületek, valamint a települések esetében is — pár (3—5) százalékkal bizonyosan kisebb lehetett, s alighanem az 1828-as 50% körül mozoghatott.

397 A három tájegység közötti korábbi eltérések ekkor is jól kimutathatók. A redemptusság aránya a Nagykunságban volt a legnagyobb, több mint 61%. Karcagon és Madarason még ennél is maga- sabb átlagokkal találkozunk, viszont Kunszentmártonban az irredemptus népesség számbeli többsége továbbra is megmaradt. A nagykunokat a Jász Kerület követte a birtokosság 57%-os arányával. Itt Felsőszentgyörgyön és Árok- szálláson volt számbeli túlsúlyban a birtoktalan népesség. A birtokosság aránya továbbra is a Kiskunságban volt a legkisebb, alig több mint 50%. Különösen nagy volt a birtoktalanok túlsúlya Félegyházán és Kunszentmiklóson, viszont Halason és Lacházán még mindig a redemptusok maradtak számbeli többségben. Az elmondottakat összegezve úgy tűnik, hogy e közel száz éves időszakban két tendencia figyelhető meg a Jászkunságban. A redempciót követő négy évtizedben a birtoktalan elemek felduzzadása a jellemző, amit az úrbéres vidékekről történő bevándorlás nagyban elősegített. Ezt követően viszont — részint a határozott szabályozás nyomán — ez a tendencia megállt, sőt néhol kis mértékben a redemptusság aránya nőtt a társadalmon belül. E folyamatot erősítette az 1785/87-es kiköltözés is, mely főként a Nagykunság református településeit érintette. A redemptusok és irredemptusok megoszlása a Kerületeken belül is eltérő volt. A birtoktalanok aránya a Kiskunságban volt mindvégig a legnagyobb, itt idővel a társadalom nagyobbik felét tették ki. Ennek okait alighanem a terület késői újratelepülésében kereshetjük. A másik két tájegységen viszont a redemptusság maradt fölényben. A birtoktalanok arányát tekintve 1787 tájáig a Kiskunságot a Nagykunság követte, s a Jászság irredemptussága volt a legszerényebb. Ezt követően a két utóbbi tájegység helyet cserélt egymással. Az egyes kerületek települései is eltértek egymástól. A Jászságban Árokszállás és Felsőszentgyörgy, a Nagykunságban Kunszentmárton, míg a Kiskunságban Félegyháza, Kunszentmiklós, illetve talán még Dorozsma és Majsa társadalmában figyelhető meg tartósan a birtoktalan népesség túlsúlya. 397 A szegény aquisitor redemptusok megfelelő nagyságú tőkeföld nélkül különvált fiai ugyan ezidőtájt irredemptusként lettek összeírva, de ezeknek számát — ésszerűségi okok, s a kerületi határozatok "figyelmeztető" hangneme alapján is — a kézművesekénél jóval kisebbre becsülhetjük. 85