Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

rétege pedig a legalsó osztályba tartozó redemptusokéhoz hasonló terheket viselt, minthogy vagyoni állapota azokéhoz volt hasonlítható.

267 A jászkunok az állandó királyi adók és szolgálatok mellett a napóleoni háborúk végéig gyakorta köteleztettek rendkívüli adók, pénz-, állat-, takarmányés gabonasegélyek fizetésére. Ezeket 1790-ig rendszerint az uralkodó, vagy a központi kormányszervek határozták meg, ezt követően pedig az országgyűlés szavazta meg. A hétéves háború (1756—1763) alatt mintegy 260000 pozsonyi mérő gabonát, s kb. 75000 forintot, a bajor örökösödési háború (1778—1779) idején 85000 pozsonyi mérő gabonát, a francia háborúk alatt pedig kb. 170000 pozsonyi mérő gabonát, s több mint 400000 forintot adtak a Kerületek а kincstárnak." A felosztás elve kezdetben kizárólag a redempció volt, majd ehhez csatlakoztak még később a közösségi jövedelmek, árendák, s az irredemptusok hadiadó arányában fizetett taxája, melyet egységnyi adóforintra határoztak meg. így 1813-ban az országos segedelem felosztásakor a jövedelmeknél 1, az árendáknál 1/2, az irredemptusok taxájánál 9 krajcár esett minden forintra, a redemptusok pedig minden redempciós forint földbirtok után 2 krajcárt fizettek.

269 A XIX. század elejére általános jelenséggé vált, hogy az egyes települések jövedelmei mind kevéssé fedezték a kiadásokat. Ennek oka jórészt abban keresendő, hogy a helységek gazdálkodása alá tartozó határrészek jelentősen lecsökkentek, másrészt viszont a növekvő létszámú települések igazgatásának fejlesztése is törvényszerű költségnövekedéseket idézett elő. Ez ellen nemritkán a városi háziadó bevezetésével védekeztek, korlátozni kezdték — s olykor pénzfizetéshez is kötötték — a redemptusok egyes jogait is a marhatartásban, illetve a kisebb királyi haszonvételekben, sőt némelyeket végleg fel is függesztettek. Sokszor kénytelenek voltak lemondani a lakosok a szabad bormérésről is, a település javára.

270 Olykor a tanácsok a fel nem osztott határterületen külön földeket jelöltek ki az adósságok fedezésére.

271 Jelentősen emelték a különböző bérleti díjakat, taxákat. Az intézkedések ugyan kiváltották a birokosok és birtoktalanok egyes csoportjainak ellenállását, de csak részleges eredményeket hoztak. Mind általánosabb jelenséggé vált a települések fokozott eladósodása. Ez ugyan a földváltás idejétől nem volt ismeretlen jelenség, de a visszafizetést követően a századfordulóig a restanciáknak inkább csökkenése, vagy stagnálása volt jellemző. 1836-ban a nagykunsági aszály idején llléssy János kerületi kapitány 60000 forint azonnali segélyt kért az itteni településeknek,

272 az évtized végére pedig 267 Szabó L., 1987. 139—140. 268 Papp I., 1994. 322—332. 269 BKML Fülöpszállás, körlev. jkv. 1813. 231. Ennek értelmében a Kerületekben 260140 forintos községi jövedelmekre 4335 forint 4 krajcár, a 148560 forintos árendákra 1238 forint 18 krajcár, az irredemptusok 26682 forintos hadiadójára 4002 forint, a redempciós váltság 581849 forintjára pedig 19394 forint esett. 270 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1819. aug. 13. 469. 1392. sz. 271 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1817. jan. 4. 18. 8. sz. 272 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1836. nov. 13. 1001. 2197. sz. 56