Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Halas 29950, Kunszentmiklós 38250, Lacháza 14800 és Majsa 6850 váltóforintos tartozása emelkedett ki a Kiskunságban.

273 1843-ban Kunszentmiklós 44300 váltóforintos és Fényszaru 18000 forintos adósságát említik,

274 1848 elején pedig Berény 18775, Apáti 5500, Kisér 4000, Jákóhalma 3200 és Fényszaru 4000 forintnyi összeggel tartozott.

275 A vizsgálatok szerint az eladósodás sok esetben a szakszerűtlen gazdálkodás és igazgatás következménye is volt, mindazonáltal az 1840-es évektől felmerült a községi pótadók kivetésének gondolata is.

276 A királyi és közösségi szolgálatok — a privilégiális elvek ellenére — a gyakorlatban mégsem egyenlően terhelték a lakosokat. Általános szokássá vált a redempció után a közösségi bírák, szenátorok, alkalmazottak és kerületi tisztségviselők adómentessége, közmunkák alóli kivétele. Adójukat gyakran a beneficiális kasszákból fizették. 1803-tól a nemesek személyükről is bizonyos könnyítéseket élveztek. E később nagyban vitatott kivételek mellett azonban voltak olyanok is, amelyeket közmegegyezéssel vettek tudomásul. Az 1814-es nádori határozatból ismert, hogy a hadiözvegyek és árvák személyükről és földbirtokukról egyaránt mentesek voltak a közadózás alól, sőt földbirtok hiányában még bizonyos községi segedelmekre is jogosultak voltak. A hadirokkantak és hadviseltek — ez utóbbiak gyakran meghatározott szolgálati idő után

277 — bizonyos közadók és közterhek viselésétől szintén mentesek voltak. Földjük után adóztak ugyan, de azt nagyságától, minőségétől függetlenül a legkisebb adóosztályba vették fel.

278 A forradalom előtti időszakban a csak kereskedéssel, mesterségekkel foglalkozók, s a mővészek közmunkáktól való megváltásáról is intézkedtek.

279 A terhek hosszabb távon kimutatható növekedése — a lakosság nyílt ellenállása mellett — az adófizetés alóli kibúvások számának fokozatos növekedéséhez vezetett, mely különösen a XIX. század második negyedében figyelhető meg. Az adózási problémák ellenére, vagy talán épp amiatt, a jászkunok mindig szívesen hivatkoztak a "Haza", a "Király", vagy éppen a "Felséges Ausztriai Ház" érdekében hozott anyagi és egyéb természetű áldozataikra. Egy 1838-ban elkészített kimutatás szerint 1735-től összesen 11596 katonát, 8984 lovat, 573471 pozsonyi mérő gabonát, valamint 17025316 forintot adtak a "Haza javára". Ugyanakkor a helyi pénzügyi nehézségek az országgyűlési megajánlásokban is megmutatkoztak, azoktól igyekeztek a lehetőség szerint távol maradni, vagy részvételüket a legminimálisabbra csökkenteni. 273 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1843. 4. fasc. 2950. sz. 274 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1843. 4. fasc. 2950. sz.; Uo., Jk. Ker., kgy. jkv. 1844. máj. 1. 273. 1031. sz. 275 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1848. febr. 28. 29. 274. sz. 276 Győry J., 1937. 10—11. 277 1823-ban a Kerületek a 20 évet leszolgált katonák adómentességét mondták ki. SZML Jászkisér, körlev. jkv. 1823. márc. 15. 155. 128. sz. 278 Győry J., 1937. 38. 279 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1837. márc. 20. 42. 297. sz. 280 "Hírnök", 1843. aug. 31.; Papp I., 1994. 309—338. Ez utóbbi publikáció konkrét adatokat tartalmaz, mely a pénzösszegek felsorolásában tér el. Eszerint a jászkunok adóba 1735—1835 között 5872155, a deperditákra 2114700, nádori cenzusra pedig 1848-ig 1411200 forintot fizettek. 57